70’-es évek, Kolumbia. Még Pablo Escobar-on innen. A sivatag kellős közepén.
A wayuu indián Raphayet nem lát más megoldást, hogy a gyönyörű Zaida-t feleségül vegye, s mielőbb megteremtse a lány anyja által kívánt bőkezű hozományt: bizniszbe kezd a környéken táborozó amerikai hippikkel, akiknek a fű valóságos kincs. A wayuu-k számára pedig úgy szintén, hisz új lehetőségeket, gazdagságot hoz életükbe a drogkereskedelem.
Csak hogy Amerikával, a nyugati civilizációval, a csillogással és a jóléttel a pusztulás is beköszönt a nagy család életébe. A tradíciók háttérbe szorulnak, véres, kegyetlen hatalmi harcok kezdődnek.
Cristina Gallego és Ciro Guerra a nagy kolumbiai mesélők sajátságos modorával mondják el éveken átívelő rendhagyó gengsztereposzukat, igazi kulináris élményt kínálva ezzel tálcán a különlegességekre éhes filmfogyasztóknak. S drogháború ide, kivégzések oda, a direktor duó alkotása – stílszerűen - sokkal közelebb áll Gabriel García Marquez mágikus realizmusához, mint mondjuk Scorsese klasszikusaihoz.
Az átkelés madarai lassú folyású családregény. S jóllehet, a marihuána a történet mozgatórugója, sokkal inkább szól a nyugati modern kultúra és a törzsi hagyományok párharcáról, mint a drogbizniszért folytatott gyilkos küzdelemről.
Bár a film dramaturgiailag mutat hasonlóságokat a klasszikus amerikai gengsztermozikkal – hisz a már jól ismert felemelkedés-bukás témakörét járja körbe -, a narratíva merőben más!
Ilyen légies, lírikus, esztétikus, csodálatosan fényképezett gengszterfilmhez nem lehetett még szerencséd! Amelyben a pusztulást oly szemet gyönyörködtetően ábrázolja a rendezőpáros, illetve a puritán, mégis rendkívül cizellált képekkel operáló operatőr, hogy már csak emiatt is megéri próbát tenni a filmmel.
Nem könnyű néznivaló, de megszolgálja a törődést. Egzotikus utazás ez, Kolumbia kietlen, egyszerre vonzó és taszító, sejtelmes-rejtelmes tájaira.
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése