1917

Összesen 10 kategóriában jelölte Oscar-díjra az Amerikai Filmakadémia Sam Mendes legújabb I. Világháborús moziját, mely az előzetes latolgatások, s a Golden Globe-on és a BAFTA-n való diadalmenet után végül az Oscar nagy vesztese lett, hisz a 10 nominációból „csupán” a technikai kategóriákban – sound mixing, vizuális effektusok és operatőri munka – tudott győzedelmeskedni.

Pedig szinte mindenki biztosra vette, hogy az 1917 a tuti befutó, és simán nyeri a legjobb filmnek járó Oscart. Végül ugye Bong Joon Ho vitt mindent, de látva a sokak által tévesen csupán technikai trüvájként kezelt/értelmezett Mendes mozit, bizony nem került volna igazán rossz helyre ez esetben sem a fődíj.

Mert az 1917-nek minden kétséget kizáróan ott a helye a legjobb világháborús mozik legfelsőbb ligájában! Még akkor is, ha emocionális szinten a már ismert hangulati elemekkel operál.

Sam Mendes és az immáron kétszeres Oscar-díjas operatőr, Roger Deakins olyan háborús víziót vitt közösen a vászonra, amely páratlan a maga nemében. Ami nem csupán vízió, hanem maga a kőkemény realitás.

Deakins zseniális munkát végzett – ahogy azt tőle megszokhattuk -, egész egyszerűen nem kerülhetett idén máshoz a legjobb operatőrnek járó arany szobrocska!

Körülbelül 20 vágás van mindösszesen a filmben, ami egy 110 perces egész estés mozi esetében nem kis dolog, nem mindennapi vállalás. Az 1917 ezzel a vágásnélküliség illúzióját keltő koncepciójával pedig még inkább a háború emberközeliségére súlyoz: nagyjából olyan érzetet keltve, mintha egy pov-perspektívájú háborús videójáték élőszereplős verzióját néznénk.

Ebben a „játékban” azonban mindenkinek csupán egy élet jár, az is folyton pengeélen táncol, s benne van a pakliban, hogy egy nosztalgiával átitatott baráti beszélgetés után már a halott katonatársunk nyakából tépjük le a dögcédulát.

Igen, valami ilyesmi lehet a háború… Tök jó, hogy nem kell megtapasztalnunk, vagyis hogy: tök jó, hogy vannak olyan filmesek, mint Mendes, akik rámutatnak arra, hogy mennyire hiábavaló, értelmetlen és vérfagyasztóan inhumánus volt ez a mészárszék.

…amikor az ember kénytelen hozzászokni a lövészárkokban rothadó holttestek konstans látványához – mintha mind csupán kötelező „kelléke” lenne a rémálomszerű díszletnek.

S amikor már egy-egy hősies cselekedetért kiérdemelt plecsni is teljességgel értelmét és jelentőségét veszti. Mert bármennyire is elcsépelt, a túlélés a cél. S akkor simán képes az emberfia elcserélni az egyenruháján díszelgő kitüntetést egy üveg borért, vagy egy csajka ételért.

Mendes mozija nagyon érzékletesen hozza mindezt, George MacKay személyében pedig adott a karizmatikus, karakteres főszereplő is.

Az 1917 első 50 perce maga a színtiszta zsenialitás, a második fele „csak” szimplán nagyon jó. Összességében azonban egy kompakt, emlékezetes filmélményben lesz része annak, aki jegyet vált Sam Mendes bravúros, magával ragadó háborús road movie-jára.

85%

https://www.imdb.com/title/tt8579674/