2015. szeptember 8., kedd

Csendes szív - Stille hjerte


Kifinomult, ’pasztelles’ dráma, zavarba ejtő családi idill az elmúlás határmezsgyéjén, „kötéltánc”, intim, de mégis visszafogott pillanatok, forrongó lelkek, és eutanázia. „Röhögd ki a halált, szívj el egy joint-ot!”, mondja Bille August, mi pedig nem tudunk mást, csak egyetérteni vele. 


Ennyire „kellemetlen” témát, ilyen emberséggel, ilyen attitűddel csakis a skandinávok képesek elővezetni.
Egy család három generációja gyűlik össze a hétvégi házban. Valami „kivételes” alkalom lehet az összejövetel oka: mindenki rendkívül izgatott és… frusztrált. Kőkemény családi dráma következik ezután: a súlyosan beteg, szklerózisban szenvedő anya hívta ugyanis össze a family-t, hogy eltölthessék együtt az utolsó hétvégét, s elkölthessék együtt az "utolsó vacsorát". Esther feltett szándéka, hogy orvos férje és megfelelő mennyiségű gyógyszer segítségével – miután gyerekeitől elbúcsúzott, és a 2 nap elteltével mindenki elhagyta a házat – megöli magát. Mert így döntött, mert nem szeretne hosszasan és gyötrelmesen agonizálni, s nem akarja emberi roncsként, lélegeztető gépre kapcsolva végezni. 


A téma nagyon komoly, rágcsálja is a lelket, ahogy illik, ugyanakkor August nagyon bölcsen mégsem egy direktbe ríkatós, könnyfakasztó drámát rendezett. A direktor az apró kis rezdülésekre, a hétköznapiságra – a halál és az elmúlás hétköznapiságára - helyezte a hangsúlyt. Az anya úgy, olyan természetességgel búcsúzik a gyerekeitől, mintha csak a sarki közértbe menne le tejért-kenyérért, vagy egy rövidebb hétvégi kiruccanásra készülne. 


August remek színészeket vezényel. Az édesanyát alakító Ghita Norby kiváló, de egyértelműen a Születésnapból és az Ádám almáiból ismerős Paprika (!!!) Steen viszi a prímet. Mellette a Pilou Asbaek által megformált junkie karakter lehet még emlékezetes, aki igyekszik kis színt vinni a családi apátiába. 


A Csendes szív rendhagyó módon – sallangmentesen! - mond el egy kifejezetten kínos, nyugtalanító történetet - ráadásul mer állást foglalni, és ez óriási dolog! A forgatókönyv átgondolt, August pedig a lehető leghumánusabb, legérzékibb módon interpretál.
Természetesen a skandináv mozikra jellemző mérték – és távolságtartás ezúttal is érezhető. Nem csordulunk túl, nincs érzelmi hullámvasút. Van helyette viszont „hangulat”, és valós, eszköztelen, lecsupaszított „hétköznapi dráma”

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése