…ha már Jake Gyllenhaal és öklözés, akkor valami sokkal zsigeribb, mélyenszántóbb
mozira számítottunk. Ettől függetlenül a Southpaw
egy profin kivitelezett sportdráma, dinamikus,
pattogó vágásokkal, vad összecsapásokkal és ökölcsapásokkal; mégis szomorúan
nyugtáztuk a vége főcím után: Antoine Fuqua
a 2001-es kiváló Kiképzés óta továbbra
sem képes igazán meggyőző mozgóképet virítani. Pedig oly sokszor nekifutott már
az elmúlt bő 10 évben...
Sajnos – mint ahogy az utóbbi jó néhány Fuqua-mozi - a Mélyütés sem tud
valódi élménnyel szolgálni, pedig szinte majd’ minden adott volt ahhoz, hogy a
direktor végre kiköszörülje a csorbát.
Gyllenhaal egyértelmű aduász, és hát tényleg ő az, akibe végképp
nem lehet belekötni az alkotás kapcsán. A casting
egyébként is remek, nem a szereplőkön ment el a sok menetes meccs (picit hosszú
a film, na!). 50 cent szerepeltetése
mondjuk teljességgel irreleváns, nyilván a stáblistán jól mutat a neve, de a jelenléte
nem sokat tesz hozzá sem a sztorihoz, sem pedig a végeredményhez; motyog, sokat
bazdmegol, és természetesen kurva jó öltönyökben grasszál, ennyi. Rachel McAdams
szimplán jó - arra a kis időre, amíg látjuk, legalábbis belead apait, anyait… Forest Whitaker pedig Forest Whitaker.
Hozza a bölcs, sokat tapasztalt fekát - rendkívül megbízható módon.
A Southpaw didaktikussága, a tanmese, amit le akar erőltetni Fuqua a
torkunkon, na az az, ami kiváltképp irritáló. Mintha a direktor és Kurt Sutter writer „a hogyan írjunk és rendezzünk sportfilmet kézikönyv” alapján
instruálta volna a stábot és a projektet.
Egy csomó elcsépelt, közhelyszerű
„fordulattal” büntet a szkript, nincs új a nap alatt, Gyllenhaal és a kislány
filmvégi összeborulós nagyjelenete pl. émelyítően szirupos. Pátoszból nem
szenvedünk hiányt…
Nem beszélve arról, hogy a „tékozló fiú hazatér” megtérés-történetéhez
is volt már szerencsénk több ízben.
Pedig a film felütése ígéretes. Az
a pillanat, amikor ténylegesen beüt a krach és megtörténik „a tragédia”,
kifejezetten erős. Bár ott is Gyllenhaal „lélekjelenléte” az, ami nem hagyja,
hogy átnyergeljen durván érzelgősbe a sztori.
…de összegészében is elmondható,
hogy az egykori Donnie Darko az, aki valamelyest
kiemeli a szimpla tucat sportdrámák tengeréből a Southpaw-t. Óriásit alakít a
fickó - még így is, hogy nem volt épkézláb, invenciózus forgatókönyv, ami
segítette volna, hogy De Niro-i magasságokban
szárnyalhasson (Dühöngő bika).
Nem egy bűn rossz mozi a
Mélyütés, de Gyllenhaal figuráján kívül nem sok emlékezetes „elemmel”
büszkélkedhet, s az is sokat mond el róla, hogy Fuqua kezdetben Eminemet – igen, jól hallottad,
Eminemet!!! – szerette volna a főszerepben látni…
Vagyis: egyedül Gyllenhaal vette hót komolyan az öklözést, magára is pakolt vagy 20-25 kilónyi izmot, és hát tényleg kurvára
odatette magát.
Nem rajta múlott…
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése