Nosztalgia film? Igen! Kedveljük
a nosztalgiát? Az attól függ…
A Terminátor franchise már egy bő évtizede vergődik (a T-800-as szemében jó ideje csupán
pislákol a piros fény…) hiszen sem a 2003-as A gépek lázadása, sem pedig a 2009-es Megváltás nem nyerte el messzemenően a mozilátogatók és a rajongók
tetszését. Nem is csoda, az utóbbi két rész ugyanis színvonalában messze
elmaradt az első kettőtől. No de hát azok filmtörténeti mérföldkövek voltak
kérem, és persze, a lehetetlen nem létezik, de a tökéletest überelni nagyon
nehéz – azt inkább csak megközelíteni lehet…
Jelentjük, ezúttal sem történik
meg a csoda. Kurva sok a csetlés-botlás, és hát a nosztalgia elemek sem
segítenek túl sokat – inkább csak feleslegesen túlbonyolítják a cselekményt,
amely naná, hogy alapvetően nem olyan bonyi, mint amilyennek elsőre látszik…
Mégis: ez az ötödik talán a legszórakoztatóbb
etap a 2003-as Terminátor mozi óta!
Mindez nagyrészt Arnie come back-jének köszönhető, mert hát hiába deres a frizura, a
kormányzó úr predikatív szószerkezetei még mindig aranyat érnek; és hát az a
kényszeredett mosoly, na az mindent visz…
Ha el tudsz vonatkoztatni attól,
hogy ez bizony egy bődületes nagy baromság, egy újbóli időhúzás a franchise
történetében – bár a Skynet-nek ugye „lőttek”
(?) -, akkor akár még jól is szórakozhatsz. Csak kérlek, ne vedd komolyan a
show-t!
Nem egy óriási csavar, hogy ezúttal
maga John Connor a rossz fiú, de
talán ez volt az egyetlen járható út, hogy némiképp életet leheljenek az
alkotók a franchise-ba.
John „átalakulása” remekül rímel
az első két rész ellentétességére. Ahogy Arnold gonosz halálosztóból „melegszívű”
védelmezővé avanzsál a második felvonásra, úgy válik a Terminátor-univerzum kulcsfigurája és hőse, J. Connor az 5. rész gazfickójává. Nem rossz, nem rossz…
Persze sokkal több volt ebben, de
oké, kiegyezünk a ’húzással’.
A Genisys amúgy akciófilmként egész jól működik. Az új Kyle Reese (Jai Courtney) rendben van - sokkal inkább, mint Nick Stahl, vagy Anton
Yelchin anno. …és Emilia Clarkkal
sincs az ég egy adta világon semmi probléma.
Persze egy olyan fenyegető,
apokaliptikus atmoszférának – víziónak – jobban örültünk volna, mint amit James Cameron lazán, kisujjból kirázott 1991-ben…
De az Isten szerelmére! A
nosztalgia ilyen… kicsit giccses, kicsit zavaros, kicsit csapongó, s csak „kicsit”
olyan, mint…
Legyen ennyi elég!
Nem olyan rossz, mint mondják…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése