A nászút életünk
egyik legkellemesebb momentuma. Együtt a szeretett nővel (vagy férfival),
önfeledtség, élet- és családtervezés, szerelem, szex, gyengédség…
A mindösszesen 35 esztendős Leigh Janiak filmrendezőnő első egész
estés szerzői mozija azonban kiváló érzékkel integrálja a drámai szitut - a
tragédiát - ebbe az eredendően felhőtlen, idilli élethelyzetbe.
Mi lehet ugyanis kétségbeejtőbb
és rémisztőbb annál kedves férfitársaim, mint amikor a nászutunkon szembesülünk
azzal, hogy a szeretett nő megváltozik, elidegenedik tőlünk, nem vágyik az érintésünkre,
hovatovább: nem akar már minket. …s az, amit korábban egészen természetes
módon, szinte magától értetődően „birtokoltunk”, hirtelen nincs többé…
Janiak testrablós horrorja – és akkor
itt spoilereztem is egy icipicit,
bocsi… - rendesen próbára teszi az idegrendszerünket, holott nem csurog benne
literszámra a vér. A direktorasszony rendkívül okosan és bölcsen –
koncepciózusan - a suspense-re és a drámára épít.
S ha már ’dráma’, szükség van
remek színészekre is! Rose Leslie (Trónok harca; Downton Abbey; Most jó) és
Harry Treadaway (A magányos lovas; Fish tank; Szikraváros) pedig igazán kitesznek
magukért. Főként a hölgyemény alakít nagyot - az „átváltozás” igen szemléletes…
A Honeymoon egyszerre működik klasszikus értelembe vett sci-fi horrorként, s párkapcsolati
kamaradrámaként, és hát a tényleges „testrablásnál” ugyan mi ábrázolhatná érzékletesebben
és látványosabban a szerelmi viszony – s vele együtt az ember/ az emberi
személyiség - átalakulását? „Megváltoztál
drágám, már nem úgy érsz hozzám… Undorodsz tőlem? Esetleg van valakid? Az a
<másik> talán jobb?” Ügyes, felettébb ügyes...
A rendezőnő vélhetően saját
tapasztalatait „menthette át” a sztoriba, mert egy-egy szcéna valóban rendkívül
intim és érzékletes – ezek a jelenetek nem is igazán jellemzőek a horror
zsánerre. Ezért is lehet, hogy drámaként működik igazán jól a film, s a horror
vonal kissé „pőrének” hat így, ebben a formában…
Személy szerint a befejezéssel nem
voltam teljes mértékben elégedett, sajnos egy csomó kérdés megválaszolatlanul
maradt… De Janiak még így is egy ötletes, saját egyéni hanggal rendelkező
alkotást tett le az asztalra, amely bár nem egy korszakalkotó remekmű, de a
zsáneren belül egészen formabontó kis filmecskének tekinthető.
A horror akkor igazán frankó, ha
túlmutat önmagán, tud „aktuális” lenni, s reflektál a bennünket körülvevő
világra. Jelentem: Leigh Janiak Honeymoon-ja minderre képes, méghozzá egészen
egyedi módon.
Intelligens horror „in da house”!!!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése