…amíg Spielberg egy klasszikus, nagy ívű, epikus sztorit álmodott
vászonra a hidegháború kezdeti időszakáról, addig Guy Ritchie - tőle nem szokatlan módon - jóval könnyedebb irányba mozdult, s a négy évadot
megélt sikeres amerikai kémsorozatot, a The
man from U.N.C.L.E.-t adaptálta.
Ritchie utolsó munkája, a Sherlock-sztori
második része (Árnyjáték) már több mint
4 éves, így a filmes társadalom, s a rajongók egyöntetű izgalommal várták a
direktor tulajdonképpeni come backjét. Az U.N.C.L.E. embere azonban több szempontból sem váltja be a
hozzáfűzött reményeket.
Egyrészt, a direktor eddigi munkásságának
ismeretében joggal gondolhattuk, hogy legfrissebb mozija egy csavaros, agyas kémfilm
lesz. Ezzel ellentétben azonban szinte teljes egészében a külcsín viszi a prímet! Szó se róla, e
tekintetben frankón vizsgázik a film: a ’60-as évek miliőfestése zseniális, működik
a retró feeling, de valós tartalommal
nem igazán sikerült megtölteni a történet keretét.
A coolsági mutató az egekben, de ennél többre ezúttal nem futotta a
britek kult rendezőjének.
Az „acélember”, vagyis Henry
Cavill kitűnő választás volt a főszerepre, annyira sármos és vagány,
amennyire egy tökös titkos ügynöknek lennie kell. Az az igazság, hogy simán
lepipálja eleganciában James Bondot!
Ezzel szemben Illya (vagyis Armie Hammer) már csak egy középszerű – ruszki - sztereotip
karakter. S bár Hugh Grant
felbukkanása örvendetes, a nagy egészhez ő sem tud sokat érdemben
hozzátenni.
A bravúr tehát elmaradt…
A The man from U.N.C.L.E. nézhető, de az átlagosnál csak picit jobb mozi.
Szép és időnként egészen
ötletes akció szcénákkal kápráztatja el a nézőt, de mivel a karakterei
kifejezetten egydimenziósak, a forgatókönyve pedig icipicit elnagyolt és
felületes, ezért nem tud úgy hatni, mint a direktor korábbi munkái.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése