A tavalyi év egyik legnagyobb mozisikere
volt Franciaországban, melyben az egyik legkedveltebb párizsi nevettető, Christian Clavier (Jöttünk, láttunk, visszamennénk; Asterix és Obelix) 'komédiázik', a
tőle már megszokott magas színvonalon.
Clavier garancia a minőségi szórakozásra, s a francia
színészlegenda ezúttal sem hazudtolja meg önmagát. A Bazi nagy francia lagzik legüdítőbb, legemlékezetesebb jelenetei
egyértelműen az ő nevéhez fűződnek.
Szóval óriási siker volt Franciaországban a film… De mint minden sikerre ítéltetett közönségmozi, úgy a Bazi nagy francia lagzik sem tud átlépni a saját árnyékán.
…s mivel Philippe de Chauveron filmje egy kifejezetten kínos és kényelmetlen
kérdést jár körbe – jelesül a rasszizmust és az ahhoz kötődő toleranciát – és/vagy
intoleranciát – picit többet vártunk volna néhány jópofa megjegyzésnél…
A szituáció tulajdonképpen
ismert: az eltérő kulturális gyökerekkel rendelkező családok egyesítésével – s az
azzal járó bonyodalmak bemutatásával - már számos film foglalkozott
korábban is. Ugye mindenki jól emlékszik a „névrokonra”, a Bazi nagy görög lagzira. …de ha csak szimplán az esküvőszervezés
körüli kalamajkákra fókuszálunk, akkor megkerülhetetlen az Örömapa és Steve Martin
fancsali képe, miközben tízezreket szurkol le – dollárban! – csak, hogy a pici
lány esküvője maga legyen a tökély.
Itt is valami hasonló a helyzet,
azzal a különbséggel, hogy lóvé van dögivel, Verneuil-éknek nem okoz gondot világraszóló menyegzőt tartani a 4
királykisasszonynak. A probléma az, hogy Verneuil
papa jó katolikusként, s nacionalista, hithű franciaként kénytelen együtt élni
a tudattal, hogy 4-ből 3 gyermeke bevándorlót választott hites férjéül… Ejj,
ugye, hogy kínos a téma? Főként annak tükrében, hogy mi zajlik épp most
Európában, s hogy milyen szörnyű események történtek pár hete Párizsban…
…szóval az öreg Verneuil egy arab, egy zsidó és egy kínai
vejet fogad be a családba – nem túl nagy örömmel. S utolsó mentsvára, legkisebb lánya, a higgadt, megfontolt Laure is belenyúl a "tutiba": egy fekete
srácba szeret bele, akinek Elefántcsontparton élő écsapja minden
tekintetben Verneuil úr inverze:
rühelli a fehéreket, esze ágában sincs a fiát egy „sápadt arcú” nőcskéhez „adni”,
és „különben is, minden európai kapja be”!
A konfliktushelyzet tehát adott, Chauveron pedig egészen ügyesen
zsonglőrködik a sztorival. S bár az összeborulós végkifejletet kikérjük
magunknak, összességében egy szerethető, cuki kis vígjáték lett a Bazi nagy francia lagzik!
Ugyan a szinkron pocsék, a cím
úgyszintén (az eredeti sokkal találóbb: „Mit
tettünk mi Isten ellen?”), a mérleg nyelve végül pozitív irányba billen,
még ha kissé súlytalan is a portéka…
Chauveron kényes témát választott, de naná, hogy nem összpontosít erre
minden idegszálával… Hisz akkor már nem „közönségfilmről” beszélnénk, s a Bazi nagy francia lagzik nem is keresett
volna annyit, amennyit…
Hiába, ilyen a showbiznisz: multikulti
esküvő a nyerő!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése