Hiába James Cameron és Alfonso
Cuarón méltató szavai, ettől még a Broken
horses egy hatalmas nagy öngól.
Egy ilyen téma körültekintő
karakterábrázolás és valós drámai él nélkül ugyanis kudarcra van ítélve. Ezt
senki nem említette Önnek, kedves Mr. Chopra?
Ja, hogy a rendező úr rendhagyó módon kívánta filmre vinni a toposzt? Értékeljük
a szándékot, de nagy akarásnak biza mindig nyögés a vége.
Az Indiából importált Vidhu Vinod Chopra extrém (?), abszurd
(?) narratívája működésképtelen. Mindez nagyjából a játékidő 10-15. perce
környékén válik teljesen nyilvánvalóvá.
(Egy kis extravagáns eleganciát bőven
elbírt volna a „fogalmazás”…)
A párbeszédek többsége
izzadságszagú, és suta. Sőt, Chopra
olyannyira nem bánik jól a pennával (a forgatókönyvért is a direktor felel), s
olyannyira rossz tempóban ’vezényel’, hogy képtelenség bármit is átérezni
abból, amit egyébként közölni szándékozik - szándékozna…
A „tetőpontok” nagy része már-már
nevetségesen kínos. Vincent D’Onofrio
egydimenziós gengszter figurájának „lovas” hasonlata sem illik a kontextusba…
Akkor ez most végül is valami abszurd, kifordított neo-western, vagy mi a jó ég? Vélhetően maga Chopra sem tudott dűlőre jutni a kérdést illetően…
Chris Marquette nem elég jó színész ahhoz, hogy egy ilyen összetett
karaktert természetesen keltsen életre – túlzottan művi és modoros. Anton Yelchin (Star Trek; Odd Thomas) tehetséges srác, de ő is elvész az
identitászavaros szkript sűrűjében. D’Onofrio
bántóan halovány.
Ennyit a castingról…
A Broken horses legeslegutolsó szcénája a nagybetűs WTF… Teljes
a zavar, s a hiba biztosan nem a mi készülékünkben van!
Ügyetlen, bölcselkedő, önmagát
túlzottan komolyan vevő film a Testvéri
kötelék.
Ez a 90 perc bizony pocsékba ment…
25%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése