A 2000-es évek második fele, s
főként a 2010 utáni időszak egyre inkább azt bizonyította, hogy M. Night Shyamalan szimplán csak a csillagok tökéletes együttállásának
köszönhette, hogy kigurult belőle egy-két valóban szenzációs mozi az
ezredforduló környékén.
Az esemény szimplán szar, Az
utolsó léghajlító bántóan giccses és megalomán, A Föld után pedig talán a legrosszabb Shyamalan – mozi ever…
2015 elején a Wayward Pines-al az indiai guru azonban
újra régi önmagát idézte, így joggal kezdhettek el bizakodni a fanok. S
amikor néhány hónappal ezelőtt felkerült a youtube-ra
Shyamalan legújabb egész estés mozifilmjének a trailer-e, akkor már mi is tűkön ülve vártuk a The visit-et!
A képkockák egy kő egyszerű,
vegytiszta horror-t ígértek; majd jöttek a legfrissebb tengerentúli kritikák,
és láss csodát, hosszú idő után újra lehetett lelkendező írásokat olvasni egy
Shyamalan mozi kapcsán.
Noha Jason Blum neve nem feltétlen jelent jót, a film rendben van, s az
már biztos, hogy a Blum Productions
legjobb 2015-ös horrorját tisztelhetjük a személyében! Sőt, tovább megyünk, a
2015-ös horror felhozatal egyik legügyesebb, „legüdítőbb” mozija a The visit!
Nem történik itt kérem semmi eget
rengető, csupán annyi, hogy Shyamalan megszabadulva artisztikusságától – amit a
2000-es évek második felében szívott valami érthetetlen oknál fogva magába -
rendezett egy ötletes, egyéni hangvételű horrort, amely egyrészt picit parodisztikus,
másrészt viszont bazira para! …és ez a lényeg!
Hiába az elcsépelt found footage formula (bár az is végre
picit hülyére van véve, s kicsit ki van karikírozva), a The visit jó és előremutató! Nem olyan nagy
volumenű, mint a direktor „klasszikusai”, de van benne spiritusz, van benne energia.
A szereplők zseniálisak, a
rendező sokat köszönhet Ed Oxenbouldnak
(a kissrác) és Deanna Dunagannak (a
nagyi), nélkülük ugyanis nem lenne olyan ’kerek’ az élmény.
Mint minden Shyamalan moziban,
természetesen itt is kapunk egy „shyamalanos
csavart” a végére, ami ugyan nem olyan nagyívű és váratlan, mint mondjuk a Hatodik érzékben, de jól passzol a kontextushoz
és az addigi dramaturgiához.
Ezt add össze: Shyamalan „minimálra”
váltott, s ez a minimalista koncepció bizony működik!
Ami viszont végképp rendhagyó, s
az indiai fickó eddigi filmjeiben ilyen formán biztosan nem volt jelen, az a
humor. Ezzel a szokatlan hangulati elemmel meglepően elegánsan és egyénien bánik
a rendező. Főként ettől is több a The
visit, mint egy átlagos Blumhouse produkció.
…és akkor még a jó kis beteg - bizarr hangulatról nem is beszéltünk…
Klassz látni egyébként is, hogy
Shyamalanban van még ’löket’, van potenciál.
S hogy milyen borzalmak történnek 2 ártatlan
gyerkőccel, akik a még sosem látott nagyszülőkhöz utaznak néhány „kényeztetős”
napra? Nézd meg a The visit-et és
megtudod! Legyen annyi elég, hogy a nagyi süti helyett legszívesebben a kisunokát
sütné meg a sütőben…
A családi dráma ugyan
meg-megbicsaklik, Shyamalan legújabb filmje azonban képes megcsillogtatni a
rendező rég elfeledett erényeit, s ráadásul még bazira „szórakoztató” is.
Akárhogy is, az év egyik nagy meglepetése
és nagy come back-je!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése