A kőgazdag építész, Damian napjai meg vannak számlálva. Bár
pénze annyi, mint a pelyva, a rák nem válogat. Egy nap szívbéli jó barátja ráirányítja
az idősödő üzletember figyelmét a Phoenix
Biogenic nevű kutatóintézetre, amely egy bizonyos „vedlés” nevű eljárással képes áthelyezni emberek tudatát egy arra
speciálisan kifejlesztett gazdatestbe. Damian
nyélbe üti az „üzletet” a Phoenix Biogenic-kel,
s nem sokkal azután egy fiatal, 35 éves, egészséges, fitt testben találja
magát.
A fickó eleinte csajozik,
bulizik, nagykanállal eszi az életet, de hamarosan látomások kezdik el
kísérteni, mintha az új testhez tudat és korábbi emlékek is társulnának. Damian nyomozásba kezd, mely során
kiderül, hogy a Phoenix Biogenic
korántsem az a humánus társulás, mint aminek hazudja magát…
Na már most… amennyiben képes
vagy túltenni magad Tarsem Singh
filmjének forgatókönyvbéli hiányosságain - és következetlenségein -, akár még
jól is szórakozhatsz!
A Self/less tipikusan az a fajta bűnös szórakozás, amelynek blődségéről
hamar lehull a lepel; de mivel van izgalom – amolyan „tétnélküli, biztonsági” féle – és akad egy-két – szintén az
előbbihez hasonló modorban elővezetett – akciószcéna, végül is hajlandóak vagyunk
szemet hunyni a szereplők teljesen irreális viselkedése, és totálisan
szenvtelen reakciói, valamint a szkript egyéb gyengeségei felett.
Az Önkívület minden bénasága ellenére fogyasztható mozi, az indiai
rendező ugyanis nem tehetségtelen filmes, s tudja, hogy hogyan
tartsa meg a nézőt 90 percen keresztül.
Higgye el, ez a testcsere fájdalommentes! Vegye be kérem a piros
tablettát!
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése