2018. január 21., vasárnap

Dark - 1. évad


Twin Peaks. Donnie Darko. X-files. No és persze a Stranger things.
Nagyjából ezen „márkanevek” kerültek szóba a kritikákban a Netflix legújabb, nagyszabású, német sorozatával kapcsolatban. A Dark – szó se róla, nomen est omen – nagyban épít is az iménti művekre, hangulata azonban jóval nyomasztóbb, sokkal gyötrőbb, mint az ihletforrásaié.


A német kisvárosban, Windenben konstans zuhog az eső - mintha dézsából öntenék. Baran bo Odar szereplői pedig előszeretettel áznak bőrig fájdalmas tekintettel, az eseményeken – és az életükön - mélázva, mit sem törődve a következményekkel. Tüdőgyulladás, és társaik.


No de félre az élcelődéssel, a Dark ugyanis kurva erős! Az évad első 7 epizódja legalábbis maga a tökély. Titokzatos és setét, mint egy remekbe szabott, klasszikus film noir, misztikus és hátborzongató, akár Stephen King legjobbjai. Nem utolsó sorban pedig olyan atmoszférával bír, amelyet a horror A-kategóriás mesterei is simán megirigyelnének.


A hangulatteremtés egyébként is nagy erőssége a sorozatnak. Winden és a tökéletesen ábrázolt közeg viszi el szinte teljes egészében a balhét. Méltánytalan lenne megfeledkezni azonban az ügyesen építkező sztoriról, s az izgalmas karakterekről. Amelyek mindegyikére – annyian vannak – sajnos nem is jut kellő idő. 


S ha még azt is eláruljuk, hogy a történet 3 idősíkkal játszik egyszerre, melyekben a szereplők zöme szimultán meg is jelenik (vagyis a főbb karakterek a történet bizonyos pontjain hol gyermekkori, hol felnőtt, hol pedig 60-70 éves énjük bőrében tűnnek föl), akkor azt is muszáj megjegyeznünk, hogy bizony ember legyen a talpán, aki első blikkre, gond nélkül eligazodik a legalább 20-25 karaktert mozgató, egyébként is rendkívül kacifántos sztoriban.  


Baran bo Odar profi szemfényvesztő. Úgy kb. 7 részen keresztül lazán el is hisszük neki, hogy itt valami elképesztő nagy trüvájra kerül majd sor a fináléban. A 8. epizód környékén viszont kapkodóssá kezd válni a sztori, s az időhurok frankón összegabalyodik. Azért nagyjából konzekvens az eseménysor, de túl sok a szenvedőzés a szereplők részéről, s egy-egy logikai baki is becsúszik. És hát a kelleténél picit túl sokat áznak a fazonok indokolatlanul a szakadó esőben.


Egyébként bírtuk a filmet, nagyon is! Behúzott, magával ragadott - nem eresztett -, s szinte egy ültő helyünkben le is daráltuk. Annyira hatott, annyira felcsigázott. És tuti, hogy a második évadra is befizetünk majd.


Csak plíz, tegyék helyre a szereplőket az urak, valamelyest kevesebb legyen az álfilozófia, és ha lehet, mellékeljenek egy mindenre kiterjedő, alapos családfát az alkotók a „kiadvány” mellé – Gabriel Garcia Marquez Száz év magánya után szabadon, mondjuk...

75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése