Twin Peaks. Donnie Darko.
X-files. No és persze a Stranger things.
Nagyjából ezen „márkanevek” kerültek
szóba a kritikákban a Netflix legújabb,
nagyszabású, német sorozatával kapcsolatban. A Dark – szó se róla, nomen est
omen – nagyban épít is az iménti művekre, hangulata azonban jóval
nyomasztóbb, sokkal gyötrőbb, mint az ihletforrásaié.
A német kisvárosban, Windenben konstans zuhog az eső - mintha
dézsából öntenék. Baran bo Odar
szereplői pedig előszeretettel áznak bőrig fájdalmas tekintettel, az
eseményeken – és az életükön - mélázva, mit sem törődve a következményekkel.
Tüdőgyulladás, és társaik.
No de félre az élcelődéssel, a Dark ugyanis kurva erős! Az évad első 7
epizódja legalábbis maga a tökély. Titokzatos és setét, mint egy remekbe
szabott, klasszikus film noir, misztikus és hátborzongató, akár Stephen
King legjobbjai. Nem utolsó sorban pedig olyan atmoszférával bír, amelyet a
horror A-kategóriás mesterei is simán megirigyelnének.
A hangulatteremtés egyébként is
nagy erőssége a sorozatnak. Winden és
a tökéletesen ábrázolt közeg viszi el szinte teljes egészében a balhét.
Méltánytalan lenne megfeledkezni azonban az ügyesen építkező sztoriról, s az
izgalmas karakterekről. Amelyek mindegyikére – annyian vannak – sajnos nem is jut
kellő idő.
S ha még azt is eláruljuk, hogy a
történet 3 idősíkkal játszik egyszerre, melyekben a szereplők zöme szimultán
meg is jelenik (vagyis a főbb karakterek a történet bizonyos pontjain hol
gyermekkori, hol felnőtt, hol pedig 60-70 éves énjük bőrében tűnnek föl), akkor
azt is muszáj megjegyeznünk, hogy bizony ember legyen a talpán, aki első
blikkre, gond nélkül eligazodik a legalább 20-25 karaktert mozgató, egyébként is rendkívül
kacifántos sztoriban.
Baran bo Odar profi szemfényvesztő. Úgy kb. 7 részen keresztül
lazán el is hisszük neki, hogy itt valami elképesztő nagy trüvájra kerül majd
sor a fináléban. A 8. epizód környékén viszont kapkodóssá kezd válni a sztori, s
az időhurok frankón összegabalyodik. Azért nagyjából konzekvens az
eseménysor, de túl sok a szenvedőzés a szereplők részéről, s egy-egy logikai
baki is becsúszik. És hát a kelleténél picit túl sokat áznak a fazonok indokolatlanul
a szakadó esőben.
Egyébként bírtuk a filmet, nagyon
is! Behúzott, magával ragadott - nem eresztett -, s szinte egy ültő helyünkben le is daráltuk. Annyira
hatott, annyira felcsigázott. És tuti, hogy a második évadra is befizetünk majd.
Csak plíz, tegyék helyre a
szereplőket az urak, valamelyest kevesebb legyen az álfilozófia, és ha lehet, mellékeljenek
egy mindenre kiterjedő, alapos családfát az alkotók a „kiadvány” mellé – Gabriel Garcia Marquez Száz év magánya
után szabadon, mondjuk...
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése