A Super Dark Times-t sokan
a Donnie Darko és a Stranger Things szerelemgyerekeként
emlegetik.
Tény, hogy Kevin Phillips filmje mutat hasonlóságokat az imént említett
alkotásokkal – leginkább a Donnie Darko
fojtogató, misztikus atmoszféráját idézi helyenként -, mégis egy önálló,
szuverén, egyedi hangvételű thriller-drámáról beszélünk, mely transzcendens
jellemvonásokat sem nélkülözve pszichologizál, s egy végtelenül feszült, jól
felépített, éjsötét tini-történetet tár a néző elé.
Zack és Josh egy csendes
amerikai kisvárosban tengetik közel eseménytelen hétköznapjaikat. Gyerekkoruk
óta a legjobb barátok - a gimiben padtársak, folyton együtt lógnak. A nagydarab,
finoman szólva sem túl szimpatikus, folyton káromkodó és böfögő Daryl, valamint a kissé mulya Charlie később csapódik a duóhoz. A
négy srác egy nap Joshék
rezidenciáján múlatja az időt suli után. Josh
épp házon kívül tartózkodó tengerészgyalogos bátyjának a szobájában kalózkodva
egy zacskó jóféle kenderre, valamint egy borotva éles szamurájkardra tesznek
szert a fiúk. A fű még bocsánatos bűn, karddal hadonászni azonban nem ér - az
már biza nem gyerekjáték. A szamurájkard élesebbik vége azonban véletlenül Daryl torkába fúródik a fűért zajló
csetepaté közepette. A srácok természetesen sokkot kapnak, miközben Daryl a szemük láttára vérzik el. De hogyan
tovább? A három fiatal úgy dönt, hogy hallgatásba burkolózva eltussolják az
ügyet, s a közeli erdőben rejtik el társuk holttestét. Csak hogy a fránya bűntudat
mindnyájukat emészteni kezdi. Josh
bezárkózik és a négy fal közé lakatolja bánatát, Charlie úgy tesz, mintha az égvilágon semmi sem történt volna, Zack pedig alvászavarral küzd, és
mindenféle különös látomás gyötri.
A Super Dark Times-ban nincs olyan jellegű mély filozófia, mint Richard Kelly kultikus „nyuszis”
mozijában, s a megfejtés sem olyan komplex. Ellenben: tanítanivaló, ahogy a film
az orránál fogva (félre)vezeti a nézőt, s a kezdeti „bűn és bűnhődős” pszicho felvezetést
végül egy igen kemény, hatásos, thrillerbe hajló végkifejletbe olvasztja.
Ugyan a finálé picit kapkodósnak tűnik, felér egy jól irányzott gyomrossal.
Phillips mesterien adagolja a feszkót. Legerősebb pillanatai a
srácok lelkiismeret furdalását taglaló szcénák, s a főszereplő Zach hátborzongató víziói. Kézzel
tapintható a feszültség ezekben a végtelenül sötét, ördögi, „dark”
jelenetekben. Nem hiába a cím…
A fiatal Owen Campbell zseniális a főszerepben, de Charlie Tahan alakítása is emlékezetes. A két fiatalra érdemes lesz
odafigyelni a jövőben!
Kevin Phillips mozija igazi csemege a mindenkori filmrajongónak!
Kár, hogy itthon nem mutatták be az USA-ban tavaly októberben debütáló filmet.
Marad a torrent-téka…
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése