A legpompázatosabb dolog ebben a
svájci stop-motion csodában – a technikai
megoldásokon és a szenzációs kivitelezésen kívül – az az, ahogy pőre
egyszerűséggel és végtelen őszinteséggel tárja elénk a gyermeki lelket. Az
amúgy is makulátlan tisztaságot; azt a csupán néhány esztendőn át tartó
állapotot, amely a legámulatbaejtőbb, legfeddhetetlenebb periódusa egy életnek.
A nyílegyenes, rövidke történet érzelemgazdagon
és komplexen képes minimális eszközök segítségével beszélni az élet
legfontosabb összetevőiről, emóciókról, és az apró-cseprő, de igen jelentős hétköznapi csodákról. Páratlan és ritka az ilyesfajta nyíltság és igazmondás.
A főszereplő Cukkini, édesanyja elvesztése után egy gyermekotthonba kerül, ahol
először is meg kell birkóznia az egyedülléttel, az új közeggel, s az integráció
nehézségeivel. Végül új barátokra lel, pártfogóra, és valamiféle különös
kötődést - szerelmet, testvéri szeretetet – kezd el érezni az otthonba érkező
új lakó, Camille iránt.
Lenyűgöző, ahogy az Életem Cukkiniként túlmutat önmagán, és
túlmutat a történeten.
Finoman érzékeny, szívbemarkoló
törékeny kis gyöngyszem, igazi varázslat a svájciak Oscar-jelölt animációs mozija, melynek erényeit elsősorban inkább a
felnőtt nézők, nem pedig a gyerekek fogják értékelni és méltányolni.
90%
http://www.imdb.com/title/tt2321405/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése