Ewan McGregor első rendezése szinte mindvégig magában hordozza egy
igazán emlékezetes film megvalósulásának lehetőségét. Végül aztán mégsem teljesül,
aminek teljesülnie kell(ene).
A direktor – aki ezúttal a
főszerepet is nagyvonalúan magára osztotta – nem bír el a feladattal, s jó tanuló módjára mondja fel jobb híján a leckét, erőteljes, pregnáns hangsúlyok
nélkül.
McGregor nem képes Philip
Roth szerteágazó, több síkon értelmezhető, sok szálon futó regényének esszenciáját
megragadni. Így az általa egyébként vitathatatlanul nagy műgonddal felépített
konfliktus súlytalanná válik.
A családtól elszakadt lány
motivációi ködösek, reakciói sok esetben érthetetlenek, s a férj és feleség bonyolult
viszonya is skicc-szerű és felszínes. Így a cselekmény tétnélkülivé, a dráma
pedig sok szempontból banálissá válik.
Ewan McGregor kitűnő színész. A családja sorsát elbaltázó,
eredendően jobb sorsra predesztinált minta-férfiú fájdalma és értetlensége
kiválóan átjön a tolmácsolásában. Játéka mellet azonban mindenki más
elhalványul. Így sem a feleségét alakító Jennifer
Connelly, sem a deviáns csemetét megformáló Dakota Fanning nem tud igazán érvényesülni/kiteljesedni. Pedig kettejük drámája
is igen fontos pillére a történetnek.
A filmadaptáció sajnos megszűri Philip Roth könyvének furcsa, különös
színeit, s így egy nem túl izgalmas, valamivel jobb, mint közepes drámává
minősíti le az egyébként komplex regényt.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése