1967 forró, izzasztó nyara.
Detroit. S a hőségre rátromfolva, lángokba borul a város. Meleg a helyzet. 5
nap, 43 haláleset, 1189 sérült, több mint 2000 leégett épület. Ez „Motor City” 1967-es mérlege.
50 év telt el a detroiti
események óta, de a színes bőrűek helyzete és megítélése az államokban
jószerivel azóta sem változott. Persze volt már fekete elnöke az USA-nak, röpködnek
az ilyen-olyan baráti szólamok, megy a hangzatosság, működnek
bizonyos kompenzációs folyamatok, a rasszizmus azonban él és virul – továbbra
is.
Az egyik legtehetségesebb hollywoodi
rendező nő, Kathryn Bigelow Detroit
c. legfrissebb mozijával állít emléket a városban történt zavargások
áldozatainak. Kamerájával utcáról utcára pásztázza a fekete ghetto-t,
dokumentarista alapossággal vezet végig a történteken, s mutatja meg, hogy mi
zajlott le azon a bizonyos ominózus estén, 1967 július 25-én az Algiers Motelben. A fekete fiatalok
csupán szórakozni vágytak, egy kis időre megfeledkezni az utcákon zajló véres
eseményekről, a feltüzelt detroiti rendőrség túlkapásának köszönhetően azonban
olyan pokoli, gyilkos pillanatokat/órákat éltek át, melyek örökre megpecsételték a sorsukat.
Bigelow tűpontos, precíz, és nem utolsó sorban: roppantul
szenvedélyes.
Az Algiers Motel-ben játszódó jelenetek egy míves, kőkemény thriller
feszültségét hordozzák magukban. A képkockák pedig már-már horrorisztikusan
kíméletlenek és nyersek. Dermesztő szcénák sorjáznak, a fekete fiúk kálváriája elementáris
erővel hat az ember igazságérzetére.
Nincs azonban megnyugvás, sem
feloldás. Nem jön felmentősereg az áldozatok segítségére, az Anthony Mackie által megformált veterán
katona nem gyűri le, nem teszi ártalmatlanná egyszemélyes hadseregként – golyóálló
akcióhősként - az erőszakos, agresszív rendőröket. Nincs revans, nincs semmiféle
kárpótlás, nincs balansz. És legfőképp: nincs igazság, sem alapvető erkölcs.
A Detroit további érdeme és
legfőbb erőssége, a pontos korrajz és az akkurátus szerkesztés mellett, a
szereposztás.
Will Poulter parádézik. Mondhatnánk, hogy oké, ez egy ilyen szerep.
De a 25 éves fiatal brit aktor tud is élni a lehetőséggel. A rasszista,
ellentmondást nem tűrő, frusztrált police officer bőrébe bújva Poulter átlényegül. Játéka letaglózó,
félelmetes és hátborzongató.
A Csillagok háborúja sztárja, John
Boyega ezúttal háttérbe szorul, viszont így, másodhegedűsként is képes nagyon
emlékezetes és karizmatikus alakítást nyújtani.
A castingból kiemelendő még Ben
O’Toole, illetve a kvázi főszereplőként funkcionáló Algee Smith, s a Short Term
12-ból ismerős Kaitlyn Dever.
Néhányan kifogásolták/kifogásolják
a film lezárását. A finálé légiessége azonban – véleményünk szerint – nagyon is
passzol a történet súlyosságához, s Bigelow
centrális szerkesztése – azaz, hogy a filmet az Algiers Motel-ben történt események köré rendezi – kifejezetten ötletes
és figyelemreméltó megoldás.
2017 egyik legerősebb „legamerikaibb”
mozija nem ért el hozzánk, s hazájában sem lett igazi anyagi siker. Pedig Bigelow eddigi egyik legjobb, s
legbátrabb munkája!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése