2018. január 18., csütörtök

Detroit


1967 forró, izzasztó nyara. Detroit. S a hőségre rátromfolva, lángokba borul a város. Meleg a helyzet. 5 nap, 43 haláleset, 1189 sérült, több mint 2000 leégett épület. Ez „Motor City” 1967-es mérlege.


50 év telt el a detroiti események óta, de a színes bőrűek helyzete és megítélése az államokban jószerivel azóta sem változott. Persze volt már fekete elnöke az USA-nak, röpködnek az ilyen-olyan baráti szólamok, megy a hangzatosság, működnek bizonyos kompenzációs folyamatok, a rasszizmus azonban él és virul – továbbra is.


Az egyik legtehetségesebb hollywoodi rendező nő, Kathryn Bigelow Detroit c. legfrissebb mozijával állít emléket a városban történt zavargások áldozatainak. Kamerájával utcáról utcára pásztázza a fekete ghetto-t, dokumentarista alapossággal vezet végig a történteken, s mutatja meg, hogy mi zajlott le azon a bizonyos ominózus estén, 1967 július 25-én az Algiers Motelben. A fekete fiatalok csupán szórakozni vágytak, egy kis időre megfeledkezni az utcákon zajló véres eseményekről, a feltüzelt detroiti rendőrség túlkapásának köszönhetően azonban olyan pokoli, gyilkos pillanatokat/órákat éltek át, melyek örökre megpecsételték a sorsukat.   


Bigelow tűpontos, precíz, és nem utolsó sorban: roppantul szenvedélyes.
Az Algiers Motel-ben játszódó jelenetek egy míves, kőkemény thriller feszültségét hordozzák magukban. A képkockák pedig már-már horrorisztikusan kíméletlenek és nyersek. Dermesztő szcénák sorjáznak, a fekete fiúk kálváriája elementáris erővel hat az ember igazságérzetére.


Nincs azonban megnyugvás, sem feloldás. Nem jön felmentősereg az áldozatok segítségére, az Anthony Mackie által megformált veterán katona nem gyűri le, nem teszi ártalmatlanná egyszemélyes hadseregként – golyóálló akcióhősként - az erőszakos, agresszív rendőröket. Nincs revans, nincs semmiféle kárpótlás, nincs balansz. És legfőképp: nincs igazság, sem alapvető erkölcs.


A Detroit további érdeme és legfőbb erőssége, a pontos korrajz és az akkurátus szerkesztés mellett, a szereposztás.
Will Poulter parádézik. Mondhatnánk, hogy oké, ez egy ilyen szerep. De a 25 éves fiatal brit aktor tud is élni a lehetőséggel. A rasszista, ellentmondást nem tűrő, frusztrált police officer bőrébe bújva Poulter átlényegül. Játéka letaglózó, félelmetes és hátborzongató.
A Csillagok háborúja sztárja, John Boyega ezúttal háttérbe szorul, viszont így, másodhegedűsként is képes nagyon emlékezetes és karizmatikus alakítást nyújtani.
A castingból kiemelendő még Ben O’Toole, illetve a kvázi főszereplőként funkcionáló Algee Smith, s a Short Term 12-ból ismerős Kaitlyn Dever.


Néhányan kifogásolták/kifogásolják a film lezárását. A finálé légiessége azonban – véleményünk szerint – nagyon is passzol a történet súlyosságához, s Bigelow centrális szerkesztése – azaz, hogy a filmet az Algiers Motel-ben történt események köré rendezi – kifejezetten ötletes és figyelemreméltó megoldás.
2017 egyik legerősebb „legamerikaibb” mozija nem ért el hozzánk, s hazájában sem lett igazi anyagi siker. Pedig Bigelow eddigi egyik legjobb, s legbátrabb munkája!

85%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése