2019. január 10., csütörtök

Assassination Nation


Míg a tavalyi Ingrid goes west egészen más szemszögből közelítve, hogy úgy mondjam, finomabb módszerekkel igyekezett görbe tükröt tartani az insta-generáció, s a hipokrita Amerika elé, addig Sam Levinson (a legendás rendező, Barry Levinson fia) filmje sokkal drasztikusabb eszközökhöz folyamodik.
Az „instázgatás” tulajdonképpen csak a tünet, a nagy probléma a fejekben van. A gond a hiper-álszent amerikai morál - és a felszín alatt lappangó feszültségek. Állítja a forgatókönyvet is jegyző fiatal direktor.


Az Assassination Nation már az első képkockájával megvesz kilóra. Levinson izgalmas narratívát választ, és ígér: vagányat, bevállalósat, és „szuper-cool”-t.
Lily Collins, a film főkaraktere, s egyben narrátora, rögtön az elején leszögezi: itt bizony kurvára el fog szabadulni a pokol, hisz az egész város az ő, és 3 legjobb barátnője fejére pályázik, s fogalma sincs, miként fogják túlélni az éjszakát. Ezután visszaugrunk az időben, látjuk, ahogy a barinők pasiznak, buliznak, szexelnek, tweetelgetnek, instázgatnak, mint a koruk béliek. Majd robban a bomba, egy anonim hacker feltöri a fél város mobiltelefonját és e-mail fiókját. Egyre több magánjellegű dolog szivárog ki a netre – zaftos pletykák, hétpecsétes titkok, soha nem látott, kompromittáló fotók -, s az egyre éleződő szituáció folyományaként az emberek egymás torkának esnek.


Levinson társadalomkritikus, szatirikus, mégis halál komoly exploitation-je a legszórakoztatóbb „mindfuck-movie” 2018-ból! Összefüggéseiben – ideológiájában – talán nem olyan erős és konzekvens, de a közlés módja, ahogy a fiatal rendező az arcunkba vágja tényként a kritikát, hogy mennyire befolyásolható az ember, s hogy valójában mi magunk is egy domesztikált faj vagyunk csupán, az egészen zavarba ejtő. És brutális!
A horror csupán asszisztencia, a lényeg a mondandón van, ami ugyan nem kicsit didaktikus, mégis – a körülményeket és a történet jellegét figyelembe véve – így indokolt a közlés, ilyen evidens, triviális formában.
S azt se felejtsük el: szórakoztató filmről beszélünk. Az Assassination Nation pedig irtó élvezetes műfajmix! 


A rendező nem véletlen helyezte az amerikai Salem városába a cselekményt. Utalva a 17. századi boszorkányperekre, melyek során nem egy fiatalasszonyt akasztottak fel annak vádjával, hogy az ördöggel paktál, s veszélyt hoz a közösségre. Levinson ezt a jelenséget gondolta újra, s ültette át az internet által kibogozhatatlanul behálózott 21. századi jelenbe. A főszereplők ezúttal az instán és egyéb közösségi oldalakon konspiráló, és ribiskedő tinédzser lányok. Ők a mi boszorkányaink!


Amellett, hogy a szereplők kiválóak (a Lily-t alakító Odessa Young-ra érdemes lesz odafigyelni a jövőben, s a Bex-et megformáló, transznemű Hari Nef is igen..khmm…emlékezetes karakter), a film nagy erőssége még a vizualitás.
Ami, nem csalás, nem ámítás, a 34 esztendős operatőr, Rév Marcell érdeme!!! Marcell a Jupiter felemelkedésének nemzetközi sikere után sorra kapta a tengerentúli lehetőségeket. Elsőként Al Pacino-t filmezhette a Paterno c. HBO sorozatban, s eztán jött a felkérés az első igazán nagy volumenű melóra, az Assassination Nation-re, amelyben ismét kitűnő munkát végzett a magyar photographer! A klipszerű montázsok, a rendhagyó perspektívák és beállítások, a szokatlan kamerakezelés, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kijárjon a filmnek a jövőbeni kult-státusz.


Mert noha nem tökéletes mozi ez - bele lehet kötni mind a koncepciójába, mind pedig a felvetéseibe -,mégis gondolkodásra késztet, lenyűgöz bátorságával, rendhagyó, egyedi stílusával, s a maga módján nagyon is maradandó élményt nyújt!
Jó esetben valami ilyesmiről kellett volna/kellene szólnia a The Purge szériának…

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése