Míg a tavalyi Ingrid goes west
egészen más szemszögből közelítve, hogy úgy mondjam, finomabb módszerekkel igyekezett
görbe tükröt tartani az insta-generáció, s a hipokrita Amerika elé, addig Sam
Levinson (a legendás rendező, Barry Levinson fia) filmje sokkal drasztikusabb
eszközökhöz folyamodik.
Az „instázgatás” tulajdonképpen
csak a tünet, a nagy probléma a fejekben van. A gond a hiper-álszent amerikai morál
- és a felszín alatt lappangó feszültségek. Állítja a forgatókönyvet is jegyző
fiatal direktor.
Az Assassination Nation már az
első képkockájával megvesz kilóra. Levinson izgalmas narratívát választ, és
ígér: vagányat, bevállalósat, és „szuper-cool”-t.
Lily Collins, a film főkaraktere,
s egyben narrátora, rögtön az elején leszögezi: itt bizony kurvára el fog
szabadulni a pokol, hisz az egész város az ő, és 3 legjobb barátnője fejére
pályázik, s fogalma sincs, miként fogják túlélni az éjszakát. Ezután
visszaugrunk az időben, látjuk, ahogy a barinők pasiznak, buliznak, szexelnek,
tweetelgetnek, instázgatnak, mint a koruk béliek. Majd robban a bomba, egy anonim
hacker feltöri a fél város mobiltelefonját és e-mail fiókját. Egyre több
magánjellegű dolog szivárog ki a netre – zaftos pletykák, hétpecsétes titkok,
soha nem látott, kompromittáló fotók -, s az egyre éleződő szituáció
folyományaként az emberek egymás torkának esnek.
Levinson társadalomkritikus,
szatirikus, mégis halál komoly exploitation-je a legszórakoztatóbb „mindfuck-movie”
2018-ból! Összefüggéseiben – ideológiájában – talán nem olyan erős és konzekvens,
de a közlés módja, ahogy a fiatal rendező az arcunkba vágja tényként a
kritikát, hogy mennyire befolyásolható az ember, s hogy valójában mi magunk is
egy domesztikált faj vagyunk csupán, az egészen zavarba ejtő. És brutális!
A horror csupán asszisztencia, a
lényeg a mondandón van, ami ugyan nem kicsit didaktikus, mégis – a
körülményeket és a történet jellegét figyelembe véve – így indokolt a közlés,
ilyen evidens, triviális formában.
S azt se felejtsük el:
szórakoztató filmről beszélünk. Az Assassination Nation pedig irtó élvezetes
műfajmix!
A rendező nem véletlen helyezte
az amerikai Salem városába a cselekményt. Utalva a 17. századi
boszorkányperekre, melyek során nem egy fiatalasszonyt akasztottak fel annak
vádjával, hogy az ördöggel paktál, s veszélyt hoz a közösségre. Levinson ezt a
jelenséget gondolta újra, s ültette át az internet által kibogozhatatlanul
behálózott 21. századi jelenbe. A főszereplők ezúttal az instán és egyéb
közösségi oldalakon konspiráló, és ribiskedő tinédzser lányok. Ők a mi
boszorkányaink!
Amellett, hogy a szereplők
kiválóak (a Lily-t alakító Odessa Young-ra érdemes lesz odafigyelni a jövőben,
s a Bex-et megformáló, transznemű Hari Nef is igen..khmm…emlékezetes karakter),
a film nagy erőssége még a vizualitás.
Ami, nem csalás, nem ámítás, a 34
esztendős operatőr, Rév Marcell érdeme!!! Marcell a Jupiter felemelkedésének
nemzetközi sikere után sorra kapta a tengerentúli lehetőségeket. Elsőként Al
Pacino-t filmezhette a Paterno c. HBO sorozatban, s eztán jött a felkérés az
első igazán nagy volumenű melóra, az Assassination Nation-re, amelyben ismét
kitűnő munkát végzett a magyar photographer! A klipszerű montázsok, a
rendhagyó perspektívák és beállítások, a szokatlan kamerakezelés, mind
hozzájárulnak ahhoz, hogy kijárjon a filmnek a jövőbeni kult-státusz.
Mert noha nem tökéletes mozi ez -
bele lehet kötni mind a koncepciójába, mind pedig a felvetéseibe -,mégis gondolkodásra
késztet, lenyűgöz bátorságával, rendhagyó, egyedi stílusával, s a maga módján nagyon is maradandó élményt nyújt!
Jó esetben valami ilyesmiről
kellett volna/kellene szólnia a The Purge szériának…
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése