Annyi mindent elmondtak már a
coming-of-age zsánerben. Annyi féle fiatal sorsot láttunk. Bukdácsoló tizenéveseket,
esetlen kamaszokat, a pótapai szigor árnyékában tapogatózó fiatalokat, rebellis
tinédzsereket…
Az általános iskola nehézségeivel
azonban még sosem szembesítettek minket ennyire hitelesen.
A „middle school” az első nagy
kihívás az életben, a szocializáció és az önkeresés első jelentős stációja.
És mint olyan, totális horror.
Az ember kiszolgáltatottan bolyong
a számára idegen közegben, igyekszik túlélni, megfelelni, eleget tenni...
De mi van, ha folyton kudarcot
vall? Ha a rendszer kiveti magából? Ha mondjuk nem ő az osztály legszebb
csajszija, vagy a legmenőbb sráca? Ha nem ő „Miss Igéző Szem”, s csupán a „legcsendesebb
diák” titulus jut neki. Mi van, ha nem övezi olyan szeretet, és rajongás,
mint a kiváltságosokat? Ha kívülállóként kell végig kínlódnia az általános
iskola 8 évét?
Igen, ez az a horror, amiről
beszéltünk!
Bo Burnham elsőfilmes rendezőként
- férfiként – zseniálisan tapint rá a lényegre. Hogy milyen pattanásos, kicsit
koordinálatlan mozgású tinilányként csetleni-botlani, kóvályogni a suli folyosóján,
s a menő csajszik céltáblájaként létezni nap, mint nap. Hogy mennyire nehéz
kapcsolatokat építeni az élet azon fázisában, amikor a kommunikáció első
lépései is borzasztóan nehezen mennek. Amikor nem tudjuk, hogyan fejezzük ki
magunkat, s nem vagyunk tisztában sem önmagunkkal, sem a képességeinkkel/készségeinkkel.
Hogy a gyerekek pozícióharcánál kevés szemetebb dolog van a világon – még a
felnőttek sem képesek ennyire kegyetlenül kiközösíteni és lelki terrorban
tartani egymást.
Az Eighth grade a makulátlan
gyermeki lélek „bepiszkításáról” szól. Hogy a tisztaság, a naivitás és a
jóindulat mennyire nem kifizetődő manapság. No persze Burnham levonja a maga
kissé tipizált konzekvenciáit, de azt is nagyon őszintén, és meggyőzően teszi.
Elsie Fisher ugyan nem nyert ma
hajnalban Golden Globe-ot, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy nagyszerű, kirobbanó
alakítást nyújt Kayla szerepében.
Az édesapát megformáló Josh
Hamilton is remek! Karaktere által a gyermeküket egyedül nevelő szülők
helyzetét is vázolja a film. Amerikaiasan – hogy máshogy? -, de nem elhazudva a
helyzet nehézségeit és viszontagságait.
Nagyon megkapó az Eighth Grade
igazmondása! Hogy nyíltan beszél a kora tizenévesek szexuális érdeklődéséről.
És amellett, hogy alig 90 percben átfogó képet ad az életszakasz
sajátosságairól, jellemző szituációiról és meglehetősen feszkós hangulatáról,
az instán szocializálódott generációval kapcsolatban is érdekesen, szókimondóan
nyilatkozik.
A Lady Bird mellett az Eighth
Grade a 2018-as év legklasszabb coming-of-age mozija! Sőt, az utóbbi években
biztosan nem készült ennyire őszinte, lelkiismeretes film a témában!
Gucci!!!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése