Oké, Oliver Stone is elhazudta a
Doors-filmet, viszont irgalmatlan erős filmélménnyel kompenzált. És akkor már
ki a fenét érdekeltek az apró-cseprő csúsztatások. Hogy Jim Morrison valójában nem egy eszelős,
konstans betépett, egydimenziós rock sztár volt, hanem akadtak azért – nem is
csekély számban – józan, higgadt pillanatai.
…a Bohemian Rhapsody-nak
kétségkívül vannak erőteljes momentumai – igen, elsősorban Rami Malek kivételes
alakítására célzok -, amellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, hogy a
film mennyire felszínesen kezeli a zenekari létet, a zenekari tagok közti
viszonyrendszert és működési mechanizmusokat.
Teljességgel valószerűtlen például,
ahogyan Bryan Singer a zeneszerzés folyamatát és a zenekari tagok
kommunikációját megjeleníti.
És attól, hogy a Bohemian
Rhapsody a biopic-ek kitaposott mezsgyéjén halad, még nem kellene elbagatellizálnia
egyébként korántsem bagatell dolgokat.
Például főhősének személyiségét.
Freddie Mercury jelleme kifejezetten egyoldalúan, felszínesen kerül
bemutatásra.
Hogyan lett Mercury-ból muzsikus?
Hogyan viselte későbbi betegségét? Milyen ember volt a lesajnált „paki”
valójában? Sajnos ezekre a kérdésekre nem kapunk kielégítő választ.
S ha nem lenne Malek valóban
parádés alakítása, akkor nem vagyok biztos benne, hogy ilyen nagy figyelem
szegeződne a filmre.
A technikai Oscar-jelölések
rendben vannak, hisz a hang tényleg kivételes, és Rami Malek színészi
munkája is vita nélkül megérdemli a nominációt. A legjobb film kategória azonban
mindenképpen túlzásnak hat. Még akkor is, ha összességében egy korrekt mozival
van dolgunk.
Korrekttel, de sekélyessel. Freddie
Mercury és a Queen jóval többet érdemelt volna annál, hogy az alkotók csupán jó
tanuló módjára mondják fel a leckét.
A lódítások felett még csak-csak
szemet hunyna az ember, elvégre mégis csak egy filmről van szó, ugyanakkor fáj
belegondolni, hogy egy összeszedettebb, mélyebb forgatókönyvvel mennyivel grandiózusabb élményt nyújthatott volna az alkotás. És mennyivel nagyobbat – még nagyobbat!
– játszhatott volna Malek!! ...és sajnos Singer színes, harsány, stilizált képei is zavaróak
picit! Ez nem egy X-men mozi, tisztelt rendező úr!
A Live Aid koncert dübörög,
szenzációs, ahogy a készítők levették minden egyes részletét az eseménynek,
ugyanakkor itt sincs meg a „wow”
érzés.
Letudták a fazonok, Malekkel meg
baromi nagy szerencséjük volt! Maradjunk ennyiben…
A Queen ettől a filmtől is Queen
marad, önálló entitás, zenei tünemény. A Bohemian Rhapsody pedig nem tud hozzá
tenni semmit ehhez a kivételes jelenséghez. S még csak azt sem éri el, hogy a
megtekintése után fejvesztve rohanjunk a virtuális lemezboltba megvenni a
zenekar kultikus lemezeit, s elmélyedjünk úgy igazán a Queen munkásságában, s ne
csak az emblematikus slágerekre irányuljon sokadszorra a figyelem. Egy
korrektül összerakott egylemezes best of. Ilyen a Bohemian Rhapsody.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése