2019. január 17., csütörtök

Halloween


Oké, legyen, jár a taps David Gordon Greennek. Pláne, hogy ügyeletes vígjáték felelősként volt képes életet lehelni Mike Myers horror sztorijába. De bármennyire is méltatják a kritikák az új Halloween retróságát és stílusosságát, azt azért fontos leszögezni, hogy a ’78-as kultfilm feszkóját, para-hangulatát nem sikerül még csak megismételnie sem, s Green folytatása – mert jelen esetben tényleges folytatásról van szó – az ígéretes kezdés után az eredeti mozi harmatosabb reprójává degradálódik.


Reprónak annyira nem rossz, de költői túlzás az év legjobbjai között emlegetni az új Helloween-t - még akár a horror zsáneren belül is... Mert egy ádáz, zsigeri horrorhoz ennél azért több kell. Nem elég megidézni a múltat. Nem elég hozzá a nosztalgia. 


Mike Myers 40 éve lakat alatt sínylődik. Persze a forgatókönyv talál lehetőséget arra – valljuk be, kissé esetlenül -, hogy a maszkos-késesnek ismét kaszabolni támadjon kedve. S Jamie Lee Curtis is csatasorba áll, hogy újfent szembe szálljon, reményei szerint utoljára, az elmebeteg bratyóval.
Jamie Lee-t legalább leleményesen írták bele Green-ék a sztoriba, s az ő jelenléte valóban üdítően hat!


Ahogy a kivitelezéssel, a vizualitással sincs igazán nagy probléma, tényleg visszaidéződnek, méghozzá igen tetszetősen a ’78-as film legjobb pillanatai. Ugyanakkor Greennek, azon túl, hogy beemel egy-két megmosolyogtató szcénát és vicces figurát a sztoriba a komédiás múltjából – a feka kis srác tök mókás! -, többlet tartalomra nem futotta.
Arra már nem is térnénk ki, hogy a klasszikus slasherek összes dramaturgiai bénázása is megjelenik a kellemes, retró momentumok mellett, ami azért nagyban csorbítja az élményt. Tudjátok: a szereplők hót logikátlan cselekedetei, reakciói, etc., etc.


Összességében szórakoztató, korrekt darab a legfrissebb Halloween-mozi. De tövig nem rágtuk tőle a körmünket…

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése