A Netflix „britt-országra” is
rátette a kezét, s ezúttal az első filmes Matt Palmernek szavazott bizalmat,
hogy elkészíthesse saját forgatókönyvéből ezt a szeles-esős, nyugtalanító thrillert.
A történet két jóbarát hétvégi
kiruccanását követi nyomon. Nagyvárosból a kis városba. Helyesebben: nagyvárosból
a vidékre. A gumicsizmás, latyakos vidékre. Ahol helyi kiskirályok – birtokosok
– uralkodnak, és írják a szabályokat.
Vaughn hamarosan apa lesz, így
kijár neki a buli, a barátjával, Marcus-szal töltött víkend, távol az
urbánus közegtől. Az érkezés után a srácok rögtön bele is vetik magukat az éjszakába, IPA-t
vedelnek, majd másnap – kissé másnaposan – nyakukba veszik az erdőt, hogy
Marcus kedvenc elfoglaltságának, a vadászatnak hódoljanak.
Néhány óra elteltével célba
veszik a nagy agancsost. A kissé amatőr Vaughn lövése azonban célt téveszt, s
szarvas helyett egy arra kószáló kisgyereket lő agyon. Akinek hamarosan az
édesapja is feltűnik. Vaughn természetesen sokkot kap, miként az apa is, aki
elkeseredésében felkapja a földön heverő fegyvert és Vaughn-ra szegezi. Marcus
azonban nem teketóriázik – barátja védelmében - a távolból tüzel, s így már nem
csak a gyermek fekszik holtan az erdő kellős közepén, hanem annak édesapja is.
A faszik tehát irtó nagy
slamasztikába kerülnek, pláne miután kiderül: a helyi oligarcha, Logan egyik közeli
hozzátartozója volt a kisfiú és a férfi.
A Calibre tulajdonképpen egy rém
egyszerű, de épp ezért abszolút reális „veled is megtörténhet” szitut vázol. S
végtelenül kemény dilemma elé állítja nem csak a szereplőit, a nézőit is.
Hisz a főszereplő Vaughn számára csupán
két opció lehetséges: börtön, vagy család. No persze ennél azért árnyaltabb a
helyzet, de gyilkosság ide, vadászbaleset oda, az eset több praktikus kérdést
is felvet a szereplők további sorsát illetően.
Matt Palmer a kliséktől azért nem
volt képes megszabadítani a történetet. A vidékiek egytől egyig papírmasé
figurák – ahogy mi fogalmaznánk: lóg ki a kapanyél a szájukból -, s szinte
mindnyájan ferde szemmel néznek a városi idegenekre már az első pillanattól
fogva. És azt is sejteni lehet, hogy a kezdeti jókedvnek hamarosan vége szakad
és valami drámai esemény bontja majd meg a két barát közötti összhangot.
A Calibre aztán nem teketóriázik,
és viszonylag hamar ítéletet is mond. S noha a végkifejlet, és vele a történet
– az addigi realista modorhoz és felütéshez képest – kissé irreális irányt
vesz, azért Matt Palmernek sikerül egy kerek, összességében rendben lévő,
szokatlanul nyomasztó és feszültséggel teli thrillert levezényelnie.
Nem örök darab, de a durva,
tenyérbemászó „angolsága” emlékezetessé teszi!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése