A buddy movie hálás műfaj, könnyű
eladni, az emberek kajolják… feltéve, ha: a szereplők szerethetőek, ha jó a
karakterrajz, ha ülnek a poénok, és mindehhez még társul némi akció/izgalom is.
Miami Vice, 48 óra, Halálos
fegyver, Bad boys…
A Pofázunk és végünk az
előbbiekkel ellentétben azonban nem lesz a műfaj ékköve. Kevin Hart idegesítően
sokat pofázik (ennyiben mondjuk maximálisan teljesíti a címbéli kvótát…), Ice
Cube felszínesen hozza a kemény zsaru figurát, a szereplőkről tulajdonképpen
semmit sem tudunk meg (a Lethal weapon-ben pl. a maga egyszerűségében mennyire
zseniális már a szappanopera-szerű családi szál…), használható poénok alig
akadnak (aki Hart szerencsétlenkedésein hahotázik önfeledten, annál valami
tutira nincs rendjén…), a film bűnügyi vonulata pedig totálisan érdektelen…
…eleve lejárt lemez már, ha két
feka „fekázza” egymást. Persze ennek is van filmtörténeti ’jelentősége’,
viszont a Pofázunk és végünk az úgynevezett afro-film kategóriában is szarul
teljesít. Mennyi sokkal „parasztabb” – mert hogy itt kérlek a sűrű bazdmegelés
a norma! -, és „lazább” alkotást ismerünk a stíluson belül…
Egy ilyen jellegű mozi amúgy is
halálra van ítélve az idézhető dumák nélkül. A Pofázunk és végünk pedig nem
dúskál a jópofa beszólásokban. Hart azért produkál egy-két megmosolyogtató
szitut, de Ice Cubbal nem működik igazán a párosuk. Így végig olyan érzésünk
van, mintha a Bad boys fapados gépére váltottunk volna jegyet.
Persze célt érünk, de nagy csöcsű
stewardessek, sex on the beach koktél, valamint Miami –
végállomás nélkül nem az igazi a trip.
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése