Na ez az a film, amit csak és
kizárólag nagyvásznon vagy valami hiper-szuper HD tévén érdemes megsasolni.
Ron Fricke (Baraka; Koyaanisgatsi) alkotótársával Mark Magidsonnal 5 éven át, több kontinensen forgatta ezt a páratlan, lélegzetelállító dokumentumfilmet… – vagy hívjuk inkább „képfolyamnak”, mert a klasszikus dokumentumfilmes vonások itt nem igazán érvényesülnek. Először is: nincs narratíva, „csupán” zseniális aláfestő zene, másodsorban: a szó hagyományos értelmében nincs „dramaturgia” sem, mivel a szanszkrit „samsara”-t, vagyis az „örök körforgást” másként – egy kis rendezetlenség nélkül – nem is lehet megfelelően, érzékletesen megjeleníteni. Persze mindez tudatos, és a film aztán össze is áll egésszé, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Fricke tehát okosan, intelligensen járatja velünk a bolondját. Újabb piros pont!
Mondhatnánk, hogy a rendező és csapata egy jottányit sem változtatott a jól bevált recepten – ez némileg igaz is, hiszen hasonló módszerekkel és koncepcióval készült a Baraka is -, de a Samsara annyira látványos, olyan minőségi és „csodás”, hogy muszáj tátott szájjal bambulni a képernyőt – vagy vásznat - a bő 90 perc alatt. Nincs más „alternatíva”. A film beszippant és nem enged: az elképesztő tájak, a transzcendens helyek, a szemet kápráztató time-lapse technika, és a stílusos esztétika teszik igazán naggyá a Samsara-t! Semmi CGI, semmi hókuszpókusz, ’csupán’ módszeres, ötletes, szenzitív és profi operatőri munka!!!
Fricke mozija a fényképezés
jelenlegi egyik csúcsteljesítménye, lenyűgöző, mindenkinek látnia kell!
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése