Cédric Klapisch, a francia
szerzői filmes bő egy évtizedet felölelő multikulti
- ezennel trilógiává bővült – kalandja a befejező (?) részéhez érkezett. Az
első epizód, a 2002-es Lakótársat
keresünk frissessége, és a határokon szó szerint átívelő fiatalos
cselekménysorozata Klapisch számára óriási sikert hozott. Számos fontos filmes
díj, kritikai elismerés… és ami a legfontosabb: a nézők is imádták a művet
Európa szerte!
Klapisch természetesen tovább
szőtte Romain Duris, vagyis Xavier
történetét, s 2005-ben jött a Még mindig
lakótársat keresünk c. második etap, ami már nem szólt akkorát, mint az
első rész, de a magas színvonal továbbra is maradt, így Klapisch
trilógia-kezdeményét egyre többen kezdték Richard
Linklater Mielőtt-sorozatához hasonlítgatni.
Főként azért, mert a francia
rendező lakótárs keresgélő filmjei is
ugyanazzal az őszinteséggel és nyíltsággal közölnek, mint Linklater alkotásai.
Klapisch azonban jóval szórakoztatóbb, mint amerikai kollégája, sőt, úgy is
fogalmazhatnánk, hogy ezúttal – fura módon – a francia úriember képviseli az amerikai
filmes hagyományokat, Linklater pedig az európait. Bár ez így némileg sarkos,
de tény, hogy Klapisch trilógiája jóval mozgalmasabb és európai létére jóval "hollywodibb", mint az amerikai Linklater filozofálgatós indie
sorozata.
S hogy hogyan sikerült
Klapischnek a lezárás, vagyis a szóban forgó 3. rész? Remekül!!! Mi több, a Már megint lakótársat
keresünk a trilógia talán legkiegyensúlyozottabb darabja. Egyrészt rendkívül
szórakoztató és „ritmusos”, másrészt Klapisch forgatókönyve valóban körbejárja
és akkurátusan megcsócsálja a 40-es – már nem fiatal, de még nem öreg –
korosztály hétköznapi problémáit.
Xavier házassága Wendyvel kezd
megromlani, s amikor a nő bejelenti, hogy New York-i útja során megismerkedett
egy amerikai férfival, Xavier ismét új élethelyzettel találja szemben magát.
Bár a válás viszonylag nyugodt körülmények között zajlik, a gyerekek – ahogy az
lenni szokott - az anyjukhoz kerülnek, s átteszik a székhelyüket a
tengerentúlra. Xavier tehát válaszúthoz érkezik: maradjon Párizsban a
megszokott, kényelmes közegében, vagy vágjon bele a bizonytalanba, s próbáljon
meg új életet kezdeni gyerekei közelében a hatalmas amerikai nagyvárosban? Költői
kérdés…
Xavier New York-i
csetlése-botlása, a nyelvi nehézségekkel való küzdelem, az albérletkeresés, a
tartózkodási engedéllyel kapcsolatos hercehurca (itt megidéződik Peter Weir klasszikusa, a Zöld kártya is), a leszbi barát-barátnővel
(Cécile De Franc ismét nagyot
játszik!) való – minek is nevezzük… - „egyezség”… mind mind a film javát
szolgálják, s érdekesebbnél érdekesebb szálakat és eseményeket indítanak el.
Klapisch a 3. résszel
egyértelműen csúcsra járatta Romain Duris sztoriját! S habár Audrey Tautou-t mi
nem találjuk annyira vonzónak, megértjük Xavier döntését! A 40-esek élete
ugyanis nem fenékig tejfel!
Biztosak vagyunk benne, hogy
Klapisch-ben – stílusos lezárás ide vagy oda – még bőven benne van egy negyedik
epizód is, azonban reméljük, hogy a francia direktor a csúcson hagyja abba,
mert félő, hogy a karakterek sorsa a továbbiakban már nem lenne annyira
érdekes. Xavier és kompániája ugyanis révbe ért!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése