2014. november 26., szerda

Lucy


Tekintve, hogy a mester az utóbbi időben vacakabbnál vacakabb mozikkal örvendeztette meg rajongótáborát (van neki még olyan???), a Lucy egyértelműen pozitív csalódás. Bár nyilvánvalóan meg sem közelíti a rendező guru korai alapvetéseinek színvonalát, de balgaság lenne ezen rugózni, hiszen Taxi akárhány, Elrabolva akármennyi és 3 nap a halálig után ugyan mire is számítottunk? 


Luc Besson továbbra is bazári és kurvára ordenáré… és természetesen nem esik nehezére összezatyulni az akciót a sci-fi-vel oly módon, hogy abból egy újabb didaktikus baromság süljön ki. Johansson kisasszony azonban erős személyiség, a direktor tehát ezúttal jól választott főhőst (az elmúlt években ugye ezzel is gondjai adódtak…). A mellékszereplőkkel kapcsolatban viszont már nem volt ennyire körültekintő... Morgan Freeman ismét valami hasonló figurát alakít, mint a Transzcendensben. Szegény jól beleragadt ebbe a jóságos, bölcs megmondóember szerepbe.
Min-sik Choi felbukkanása szintén örömteli, de az Oldboy sztárjának karaktere ugyanolyan súlytalan, mint Freeman-é. 


Általában az ilyen típusú filmek esetében az alkotók veszik a fáradtságot és megpróbálják elhitetni a nézőközönséggel a sztori létjogosultságát és valódiságát – még akkor is, ha az egyértelműen valószerűtlen. Nos, Bessonnak esze ágában sem volt ezzel bajlódni, ami egyrészt szimpatikus húzás, mert így aztán tutira egyértelmű, hogy a Lucy egyetlen célja csupán, hogy a címszereplővel ellentétben ne csúcsra járassuk, hanem leszedáljuk az agyunkat. Ebből az „őszinte” hozzáállásból és tálalásból fakadóan pedig valamelyest még szórakoztatónak is nevezhető a film!
Másrészt azonban a rendező jócskán elvetette a sulykot, hiszen a Lucy olyannyira valószerűtlen, hogy épp ezért nehéz egy pillanatig is komolyan venni, nehéz elmélázni a tessék-lássék üzeneten és az álfilozófiai maszlagon. Bár azt ugye megtudjuk, hogy „egy meg egy az sosem volt kettő”, de Besson nem fárad azzal, hogy kibontsa és megcsócsálja a kérdéskört. Áltudományos faszságokkal hitegeti a nézőt, majd a végén egy totálisan közhelyes konzekvenciát tol az orrunk elé. 


A Lucy tehát az év legbugyutább-szórakoztató filmje! Egyszerre pörgős akciófilm (a Crank és a Csúcshatás modorában) és egyszerre ostoba ci-ki sci-fi.
Besson továbbra sem csinál mást csak vetít

60%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése