Ha a The Babadook az év horror filmje, akkor a legötlettelenebb
(legrosszabb???) egyértelműen a The quiet
ones.
John Pogue, az ezidáig többnyire
inkább forgatókönyvírással foglalatoskodó direktor egy igen vérszegény mozival
rukkolt elő.
Mindvégig olyan érzésem volt az
egyébként meglehetősen jellegtelen film megtekintése közben, hogy minden egyes
jelenetet láttam már valahol korábban. A de
ja vu – feelinget olyan alapvetéseknek köszönhetjük, mint pl. az Ördögűző, az újabbak közül pedig James
Wan Démonok között-je gyakorolhatott
komolyabb hatást Pogue misztikus soft horrorjára; miközben egy elég nyeglén
felvezetett cselekményszálnak köszönhetően – a „modernitás” jegyében – found-footage-es elemek is belekerültek
a történetbe a jól ismert narratíva mellett.
Az egyetlen igazán ’nagy’ név
Jared Harris (Lincoln; Benjamin Button különös élete), aki több-kevesebb
sikerrel próbálja a tőle telhető leghitelesebben megformálni a különc egyetemi
profot. De mivel a sztori egy kicsit sem érdekes, ezért ezzel párhuzamosan Harris alakítása is érdektelenné
válik…
Feltűnik még a színen a fiatal
brit tehetség, Sam Claffin is, aki perpillanat épp Az éhezők viadala: A kiválasztott-ban hódítgatja a tini csajok
szívét. Sajnos ő sem tud kibontakozni, a frázisokkal teli szkript őt is bedarálja.
Tulajdonképpen minden esemény és
fordulat jó előre megjósolható, a béna hang- és vizuális effektek pedig szintén
csak rontanak az összképen.
Abszolút felesleges,
jelentéktelen iparos munka Az elnémultak. Elbaltázott projekt, amely szinte
teljes mértékben nélkülözi a kreativitást és az egyediséget.
35%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése