Alexander Payne, a zseniális Schmidt története, a csodás Kerülőutak, és az egyszerre
könnyfakasztó és humoros Utódok
rendezőjének legfrissebb munkája a Nebraska, mely a tavalyi díjátadók egyik
legnagyobb vesztese volt. A film a 2013-as Cannes-i Filmfesztiválon elhozta a
legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést (Bruce Dern rulez!!!), de sem a 2014-es
Golden Globe-on, sem pedig az Oscaron nem tudott díjat nyerni – pedig akár 6
aranyszobrocskát is bezsebelhetett volna…
A fekete-fehér, „maszatos”, elnyűtt
képkockák még inkább komorrá teszik a filmet, amely egyértelműen a rendező
eddigi legszomorkásabb hangvételű műve.
Bár egy-két megmosolyogtató momentum azért akad, az egymillió dollár reményében útra kelő Woody sztorija egy
cseppet sem humoros. Ebben a tekintetben a Jack Nicholson – féle, 2002-es Schmidt történetével mutat párhuzamot a
Nebraska: keserédes, lemondó és minden iróniája és szarkazmusa ellenére, a
végletekig búskomor.
A kisember naivitásának drámája
ez, miközben Payne egy nagy adag társadalomkritikával is megspékelte a művét: bírálja
az állandóan a tévé előtt görnyedő, tudatlan redneckeket,
s vele a leszedált United States-t, ahol az emberek még mindig ostoba módon
hisznek „az amerikai álomban”.
Alexander Payne Nerbaska-ja mindazonáltal
valami rendkívüli idillt és sztoikus belenyugvást hordoz magában. A sorsunkat
ugyanis csak részben irányítjuk mi, minden eleve elrendelt, az öregséget és vele
a kiszolgáltatottságot egyikőnk sem kerülheti el.
A történet aztán egy felemelő, de meglehetősen keserédes „látszat-happy enddel” zárul. ...miután azonban Woody learatta a babérokat –
ténylegesen és jelképesen is – átadja fiának a kormányt… ez a jelenet mélyen
megindító, s elegánsan fel is teszi az i-re a pontot.
Kivételes film a Nebraska, s nem
csak Payne filmográfiáját tekintve az.
Egyrészt, kivételesen jó és
kiemelkedő színészi alakításokat láthatunk: Bruce Dern bölcs alázattal
személyesíti meg az iszákos, szűkszavú, konok aggastyánt. Másrészt pedig egy
olyan zseniális kis road movie született itt kérem, ami ritka, mint a fehér
holló.
A tavalyi év egyik
legszenzitívebb mozija a Nebraska!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése