Már önmagában a megvalósítás is
bravúros, de az is biztos, hogy ennél bevállalósabb, bátrabb és határozottabb
film nem nagyon került mostanában a mozikba.
Dietrich Brüggemann-nak vagy
személyes tapasztalatai vannak, vagy valami közeli hozzátartozója lehet
érintett a témában... Minden egyes képkockáját, „stációját” nézve
érezni azt a mérhetetlen dühöt és fájdalmat, ami csak akkor tud ily' módon megnyilatkozni,
ha ’autentikus’. Ez a düh azonban intelligens düh! Kétség nem fér hozzá, hogy
Brüggemann és felesége (az asszony felel a szkriptért) nem igazán egyezik a
bigott vallásossággal, ugyanakkor alkotásuk mégsem lett ateista,
Istenellenes, szélsőséges kinyilatkoztatás. Inkább egyfajta felhívás a Keresztút.
Figyelmeztetés. „Hahó, vannak ezek a
gondok, vagy észrevesszük őket, és megpróbálunk tenni valamit ellenük, vagy a
szőnyeg alá seperjük őket, és nem veszünk róluk tudomást…”
Brüggemann és neje
nem azt mondja, hogy a vallás úgy ahogy van szar… Ellenben olyan problémákra
világít rá a házaspár, amelyekre eddig még senkinek sem volt mersze. Egy olyan forradalmi filmet készítettek, amelyet eddig még senkinek sem volt bátorsága
megcsinálni. Pedig az a helyzet, hogy ezzel a problémakörrel így vagy úgy, de
bizonyára már mindnyájan találkoztunk valamilyen formában.
Maria egy 14 éves kislány, aki a St.Paul keresztény közösség jóvoltából
szívja magába a kőkemény vallási fundamentalizmust. Ezen tanok szerint a pop zene
bűnös és sátáni, s tulajdonképpen az egész világ egy „csatatér”, ahol a Jó
és a Gonosz vívja harcát nap, mint nap, nekünk embereknek pedig az a feladatunk,
hogy ebben a "háborúban" Isten ’katonáivá’ váljunk. Minden más csupán sallang és az ördög műve.
Hiúságunk és önzésünk a legnagyobb ellenség, s mindig résen kell állnunk,
hisz a Sátán folyton ott ólálkodik körülöttünk - nem tudni
milyen ’álruhában’.
…ezek után csoda, ha Maria nem
igazán tud mit kezdeni az akadályokkal, melyeket a 21. század az útjába gördít?
A film 14 vágás nélküli (!!!) szcénából
áll, amelyek a keresztút állomásairól kapták a nevüket és zseniálisan rímelnek
minden esetben az adott történésekre. Többnyire beszélgetéseket, a kislány életéből
kiragadott kis „színpadi” jeleneteket
látunk: Maria-t kiröhögik a tornaórán, Maria meggyónja bűneit Weber atyának,
Maria megismerkedik Christiannal, Maria küzd és küzd… miként Krisztus, cipeli a
vállán a keresztet… S mindeközben mi,
nézők, ökölbe szorított kézzel nézzük Maria megpróbáltatásait, elképedve, szörnyülködve,
feldúlva. „Ez tényleg létezik?” Az a
helyzet, hogy igen… Még ha nem is feltétlen ilyen drasztikus formában, de a
probléma bizony valós!
Fontos mű a Keresztút, talán az utóbbi
évek legfontosabb alkotása! Mestermű - kétség sem fér hozzá... Bátor, gyomorba vágó mozi, Lea Van Acken bámulatos, érett
alakításával.
Kötelező darab!
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése