Lasse Hallström az évek során
megbízható hollywoodi iparossá „gyúrta magát”. A svéd filmes az ún. feel-good mozik specialistája, s bár
volt egy-két rosszabbul sikerült műve az utóbbi időben (Menedék; Kedves John), tény, hogy
valóban érzi, hogy mire van szüksége a jó népnek ebben a rohanó, depresszív,
stresszes világban ahhoz, hogy egy kicsit megnyugodjon és rácsodálkozzon az
élet szépségeire.
Hallström „iparos”, a szó
szoros értelmében, profi „szakember”,
aki tényleg a „szakmája” jó ismerője, s így ezúttal is pontosan szállítja a menetrendszerinti lelki
betevőt az otthon unatkozó, romantikára éhes, álmodozó háziasszonyoknak.
-large-picture.jpg)
Az élet ízei, habár olyan
ételkülönlegességekkel kápráztatja a szemet, amelyeket valószínűleg sosem lesz
szerencsénk megkóstolni (legalábbis a helyi kifőzdében A-menü és B-menü között
bogarászva biztosan nem), egy gyors kajálda megbízható színvonalát hozza. …és
végül is alkalomadtán nincs ellenünkre egy jó kis mekis burger...
A film egyébként klasszul indul,
a dél-francia mesevilág csodás és megkapó, és a kitűnő színészi játéknak és a
valóban elragadó hangulatnak köszönhetően még a hibákat is – van azért szép
számmal – hajlamosak vagyunk megbocsátani. Kapunk a cukormázból bőségesen, és sajnos
az a plusz hozzávaló is hiányzik a műből, amelyet Hassan egyébként játszi könnyedséggel
integrál bele az éppen aktuális kajáiba. Ide viszont egy csipetnyi kurkuma pont
nem elég…
…mégis, Hallström valamit tényleg
tudhat, hiszen valami oknál fogva eléri, hogy mégsem tudunk rá haragudni. A
szoftos kajapornó, ha nem is
szexis, de csábító. S Helen Mirren játékát mindig élvezettel nézzük.
Könnyen emészthető menüsor…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése