Sokak szerint a tavalyi év
legzseniálisabb mozija, mi ennél valamivel óvatosabban fogalmaznánk, viszont
annyira „beteg” és unikális a produktum, hogy ha Tarantino szerette a Csúnya, gonosz bácsik-at, akkor tuti,
hogy ezért a skandináv koprodukcióban készült fekete komédiáért egyenesen
bolondulna.
Az eltűnés sorrendjében nyitánya
valóban zseniális, megismerjük a Stellan Skarsgard által remekül életre keltett
Nils-t, a hókotró sofőrt, akit alázatos, pedáns, akkurátus munkája elismeréséül
a hófödte északi kisváros megválaszt az Év Polgárának… Egy tragikus esemény
azonban „megzavarja” Nils nyugodt hétköznapjait: fiát drogtúladagolás
következtében holtan találják a közeli nagyvárosban. Apuka természetesen egy
percig sem hiszi, hogy fia rajta lett volna a „szeren”. Nyomozásba kezd, a
szálak pedig a helyi maffiához vezetnek. Nils belendül: amilyen akkurátusan
kotorja a havat, olyan alaposan kezdi el hidegre tenni szép sorjában a
rosszfiúkat…
…nem, Az eltűnés sorrendjében nem a skandináv Elrabolva, sokkal inkább
idézi a Fargo elcseszett, szürreális
világát, sőt, még arra is rátesz jó pár lapát – havat! Ebben a különös, nem evilági univerzumban rengeteg fura
figurát találni. Pal Sverre Hagen
hisztérikus, ripacs maffia főnök karaktere pl. igazi telitalálat, de
tulajdonképpen bárkit kiemelhetnénk: Bruno Ganz-ot szerb keresztapaként, Nils
ex-bűnöző fivérét, vagy a homoszexualitásukat titkolni kényszerülő verőlegényeket…
A humorforrások tehát adottak, s
a rendező, Hans Petter Moland él is a
lehetőségekkel, csak úgy, mint az operatőr, Philip
Ogaard, aki eszeveszetten gyönyörűséges képeket komponált díszlet gyanánt.
A havas táj már önmagában lélegzetelállító az úttalan utakkal, az óriási
hegyekkel és az út menti hótorlaszokkal, de Ogaard olyan mesterien játszik a
fényekkel és a színekkel, hogy az valami elképesztő.
…közben pedig azt is megtudjuk
egy rém 'elmés' fejtegetésből, hogy itt északon mindennek megvan az ára, vagyis:
Norvégiában nagy a jólét, ellenben kurva sok a hó, délen süt a nap, az emberek
viszont éheznek…
… ezalatt Nils jól összeugrasztja
a norvég és a szerb „családot”, hiszen „Egy
apa bosszulja meg a fiát!”. Nincs pardon… Ez utóbbi mondat olyan meggyőzően
hagyja el Skarsgard száját, hogy... Naná, mi is mennénk, mi is ölnénk, ha a
csemetéről lenne szó!
A filmben viszont az a
legzseniálisabb, ahogyan a skandináv viszonyokra (életszínvonalra) reflektál. Ezt hivatott
demonstrálni az imént már említett „rém
elmés fejtegetés”, vagyis a „banános” monológ, de ehhez kapcsolódnak Greven, a norvég maffiavezér dühkitörései, a vegán életmód, a kölökre rátukmált bio
zöldségek és gyümölcsök, a high-tech kéróban felhalmozott különleges bútorok,
vagyis maga a hiper-modern enteriőr, a
„tökös” gengszterek kényelmeskedései, valamint a „gusztustalan” léha gazdagság
és nihil.
Nagyon ironikus, nagyon abszurd,
és nagyon eredeti mű Az eltűnés sorrendjében. Ja, és nagyon szórakoztató is!
Konklúzió: ne baszakodj a hókotróval!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése