Mindenféle elfogultság és
szentimentalizmus nélkül kijelenthető: a Fury egy profin összerakott, hatásos – nem hatásvadász!!! – háborús mozi. S ha nem is válik majd a műfaj
hivatkozási alapjává, mindenképp a zsáner jobban sikerült alkotásai között a helye.
Bár ilyen castinggal nehéz is
lett volna mellétrafálni… Brad Pitt tán még sosem volt ennyire szuggesztív,
Shia LaBeouf 'szimplán' élete legjobbját nyújtja, Jon Bernthal a The walking dead után itt is mesterien hozza a sutyerák bunkót, Michael
Pena ismét nagyon megbízhatóan teljesít, Logan Lermannak pedig még ugyan tollas a háta, de kifinomult
játékával fel tudott nőni a tapasztalt társak mellé.
David Ayer (Az utolsó műszak; Az utca királyai) a tavalyi bukta, a Szabotázs után tehát kiköszörülte a
csorbát...
Természetesen a direktor azért nem
reformálta meg a műfajt, a kötelező háborús pátosz, és a fennkölt, teátrális szcénák némileg
csorbítanak is az élményen, de szerencsére Ayer nem esett át a ló
túloldalára. Mozija mindvégig lebilincselő, és tőle nem szokatlan módon, rá
jellemzően, naturális és kifejezetten nyers.
A tank „menetel”, lánctalpaival időnként az úton heverő hullákból „facsarja ki” a még bennük lévő utolsó vércseppeket, a
géppisztoly kíméletlenül csonkít, az életéért könyörgő német katonát rezzenéstelen arccal kivégzik, a repeszek csontig hatolnak...
A színészek, vagyis a katonák
ugratják egymást, próbálnak úrrá lenni a káoszon, s igyekeznek megőrizni emberi
mivoltukat a háború borzalmai közepette… Az egyik legerősebb ehhez kapcsolódó
jelenet talán Pitt és Lerman „villásreggelije”
a náci városkában, amelyet aztán a beitalozott bajtársak zavarnak meg… Brad
játéka itt annyira árnyalt, visszafogott és feszült, hogy erre csak a
legnagyobbak képesek.
A befejezést nevezhetnénk akár „tipikus hollywoodi happy endnek” is, de
– vigyázat, spoiler veszély! - Norman
tekintete a zárójelenetben mindent elárul: jobb szeretett volna ő is bajtársaival együtt odaveszni
a harckocsi páncélburkában. A Fury ugyanis – bár nem hitte volna, hogy így lesz – az ő
otthonává is vált időközben…
David Ayer második
világháborús filmje nem maga a tökély, de kellően erős mozi, amely amellett, hogy kiváló – eddig
vásznon még sosem látott – harci jelenetekkel „ajándékozza meg” a nézőt, remek
soundtrack-el és lenyűgöző operatőri munkával „dolgozik”. „Dolgozik”, miként a
tank, miként a ’legénység’…
Gyilkos menet – nem több, nem
kevesebb…
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése