Ti West tehetséges filmes, s
bizonyára – a nagy számok törvénye alapján - fog még valamikor ebben az életben
zseniális horrort forgatni… Mi legalábbis reménykedünk benne, hiszen tényleg van
a fazonban kraft! Még akkor is, ha ez a tavalyi ál-doku soft-horror összességében talán az eddigi legharmatosabb munkája
a 34 éves író-rendezőnek.
A The sacrament amilyen
ígéretesen indul, olyan váratlan huszárvágással válik aztán a második félidőre egy
teljességgel átlagos és közömbös – újabb - „found-footage”
filmmé.
Igaz, ezúttal a „found” előtag nem helyénvaló, hiszen az
alkotás hősei dokumentumfilmesek, akik egy meg nem nevezett országba utaznak,
hogy riportot készítsenek az „Eden Parish”
közösségről, mely egy olyan nomád szekta, ami határozottan elzárkózik a 21. század
„bűnös” társadalmától. Az Éden Közösség tagjai földet
művelnek, békében, harmóniában élnek, szeretik egymást, szeretik Istent, és rendkívül
hálásak az „Atyának”, lelki vezetőjüknek, amiért segített megteremteni nekik „Eden
Parish”-t, vagyis ahogy ők hívják, a „földi paradicsomot”.
Mint említettem, a The sacrament
első fele ígéretesen indul. West, a rá jellemző alapossággal építgeti ezúttal
is a sztorit… de aztán sajnos az egyébként izgalmas témát „sikeresen” agyon vágja a
„klasszikus horror filmes klisékkel”:
néma kislány, akit Savannah-nak hívnak (a név klasszul rímel a Samara-ra-…), a szereplők
teljességgel valószerűtlen reakciói és cselekedetei a halálos bonyodalmak közepette…
etc. etc. …
Már eleve a gyászos eseményeket
elindító ok-okozati összefüggések is eléggé logikátlanok. Valóban
két-három szaros filmes miatt üt be ily mértékben a ménkű?
Gene Jones (Nem vénnek való vidék; Óz, a hatalmas) személyében azonban a The
sacramentnek van egy nagy aduásza. A színész elementárisan, elképesztő erővel
kelti életre a szekta vezért. Egyértelműen az ő szcénái viszik - inkább: 'vonszolják' - a hátukon a filmet,
amely, ha kap egy okos szkriptet, sokkal, de sokkal jobb mozi is lehetett volna…
...és épp ezért nem érdekel – nem
tud meghatni -, hogy a sztorit az 1978-as Jonestowni tragikus „események” ihlették, mert West végül a könnyebbik végét fogta meg a
melónak: bátortalanul 'dobta' az erkölcsi-ideológiai hátterét a történetnek,
inkább nem feszegette a vallási fundamentalizmus kérdéskörét és csak a „meghökkentésre”
és a „horrorra” helyezte a hangsúlyt. A drámainak szánt jelenetek modorosak és teátrálisak, a
cselekménysor nem eléggé konzekvens.
Csak remélni tudjuk, hogy Ti West
ezek után visszatalál korábbi önmagához, mert ebbe a túlontúl nagy falatba biza’
beletört a bicskája…
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése