Úgy igazán érteni, átérezni az
fogja ezt az egészet, aki vett már a kezébe hangszert, aki gyakorolt már órákon
keresztül egy adott ütemet, aki feladta már, s újra kezdte…
Damien Chazelle alkotása
bravúros. És nem azért, mert objektíve – mindenféle hülye mércével mérve -
annyira tökéletes lenne, sőt: épp tökéletlenségében rejlik az ereje… Abban,
hogy nyitva hagy bizonyos kérdéseket, abban, hogy a mozgóKÉP energiáit használja, s nem próbál meg ’okítani’, s ha le
is von konzekvenciákat, azok egytől egyig intuitívak.
Bravúros, mert rendkívül friss és üde; ez a sztori tutira székbe szegez, még akkor is,
ha már láttál hasonló mester-tanítvány
egymásnak feszülést a moziban.
Elképesztő operatőri munka
támogatja ezt a bravúrt, és akkor még nem említettük a két főhőst. Miles Teller
óriási alakítást nyújt. A fiatalember előtt biztosan hatalmas karrier áll. Már
a The spectacular now-ban is
iszonyúan jó volt, de most valóban ’él’
és ’lélegzik’ a vásznon… és ott van
mindennek tetejében J.K. Simmons, aki ha ezért a szerepért nem kap Oscar-t,
akkor nincs igazság a Földön.
„Képzeld el, ha Jones azt mondja <Egész okés Charlie, klassz volt, ’good
job’>. És Charlie azt hiszi magáról <a francba is, végül is jó munkát
végeztem>. Történet vége. Nincs Bird! Ez számomra az abszolút tragédia. De
ez a hozzáállás az, amit ma a világ követ, és csodálkoznak, hogy a jazz
haldoklik. Az angol nyelvben nincs két ártalmasabb szó, mint a ’good job’.”
2015 egyik első fontos premierje
maga a tökély! Vitán felül!
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése