Elsősorban ez egy klasszikus
kémsztori. A szálak szövevényesek, adott ugye az európai kontextus – mint elengedhetetlen
’kellék’ -, s a főszereplő, a Philip Seymour Hoffman által életre keltett
figura és annak személyisége is gyakorlatilag a kötelező sablonokból áll össze.
Önfejű, konok, határozott, sokat tapasztalt ügynök ő, akit már jócskán
megtépázott az élet, de az elveit nem hajlandó feladni semmiért, igazi
fantasztaként állja a sarat, s konzekvensen a széllel szemben pisál.
…és itt jön a szomorú apropó:
Philip Seymour Hoffman tavaly februárban távozott el az élők sorából… Vagyis Az üldözött, azon túl,
hogy egy remek, lebilincselő, megkapó atmoszférával felvértezett kémfilm, egyben
hattyúdal is, kedvenc színművészünk
utolsó valóban nagy alakítása! Hoffman mindent megmutat ebben a műben, amitől
generációjának egyik legtehetségesebb aktorának tartjuk. Mintha megérezte volna... Elképesztően játszik,
higgadtan, fegyelmezetten, mégis rendkívüli erővel, kifejezően, elsöprő
energiával.
De mindez nem működne ilyen olajozottan a nagyszerű ’karmester’, Anton
Corbijn (Az amerikai) nélkül, aki
nagyon érzi, hogy hogyan kell vezényelni és megfelelően kordában tartani a ’zenekart’.
Minden színész tudása legjavát nyújtja az irányítása alatt. A rendező kiválóan ráérzett La Carré világára, objektív és szűkszavú, miközben a
képkockái és jelenetei rendkívül beszédesek.
Corbijn ráadásul még arra is
ügyelt, hogy ellentétben a La Carré adaptációk nagy részével a történet
követhető és érthető legyen. Ezúttal nem merülünk el annyira az író szövevényes
univerzumában, s nincsenek felesleges mellékvágányok sem. Minden történetszálnak
helye és jelentősége van a sztori szövetében… Persze ennek ellenére sem
mondhatjuk azt, hogy Az üldözött egy egyszerű kis mozi lenne. Agyalós, több
szálon futó cselekményt kapunk, amely koncentrált odafigyelést igényel a
nézőtől. Amennyiben azonban engedjük magunkat bevonni a „játékba”, egy
nagyszerű, különleges élményben lesz részünk!
A lezárás remek, nem is lehetne
ennél kifejezőbb és lírikusabb P. S. Hoffman búcsúja…
Csodás, stílusos hattyúdal ez,
egy kiváló művész utolsó nagy 'koncertje'. Felkavaró, és szomorú, nagy ívű drámai mű!
Isten veled P.S.H.!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése