A távol-keleti horror-thrillerek „működési
elve” sok szempontból mutat rokonságot a rokokóban igen népszerű fabulák „működési elvével”.
Főként a koreaiak, valamint a
thai-ok jeleskednek a súlyos erkölcsi mondanivalóra/tanulságra alapozó zsánerfilmekben.
’Masszív’ tanmesék ezek kérem, komoly életbölcsességekkel, komoly morális kérdésekkel/megfejtésekkel.
A 2006-os 13: Game of Death c. thai horror-thriller volt ezúttal Hollywood, vagyis a mindenható „scary
movie” felelős Blumhouse Productions
számára a feldolgozandó alapanyag.
Szó se róla, a 13 sins sztorija kifejezetten érdekes - más kérdés, hogy mindez amerikai tálalásban már közel sem
olyan ízes és szaftos…
Daniel Stamm rendező – aki egyszerre látta el a direktori és
forgatókönyvírói munkát – rendesen kilúgozta a thai eredetit; Blumhouse-ékhoz képest
azonban még így is egy egészen speciális kis ’horror-thriller koktél’ született.
Hétköznapi gondokkal küszködő
főhős, aki egy váratlan telefonhívás következtében egy halálos, véres
társasjátékba bonyolódik. A főszereplő Elliotnak
először csak egy tétova legyet kell ’hatástalanítania’ a kocsiban, de a 13
próbatételből álló "túlélő kaland" az idő előrehaladtával egyre komolyabbra fordul…
A fojtogató atmoszféra eszünkbe
juttatta Fincher méltatlanul keveset
emlegetett – de egyébként zseniális – The
Game (Játsz/ma) c. ’97-es thrillerét is, a kézcsonkolós jelenet pedig erős Fűrész-hatásokat mutat. Ugyanakkor James Wan "nagyon modern", villódzó képsorait itt hiába
keressük, Daniel Stamm filmjének
hangulata leginkább a ’90-es évek thrillereire hajaz.
Mark Webber jól hozza a „tékozló fiú”, azaz a bajba jutott kisember
figuráját, de Ron Perlmant is öröm
látni - még ha csak néhány kósza jelenet erejéig élvezhetjük is a játékát.
Stamm mozija 'különleges' darab, ráadásul – ez főként az
első félidőre igaz - baromira érdekfeszítő is! … a csúcspontokat ellenben
rosszul kezeli, a dinamikatartománya icipicit szűkös, s így, az ilyen típusú
filmekben szinte már kötelező, "történet végi csavar" sem üt akkorát, nem képes
valós érzelmeket kiváltani a nézőből.
Többnyire külső szemlélői vagyunk az eseményeknek - Fincherrel
ellentétben Stammnak nem sikerül a
bravúr: nem tud bevonni minket a játékba, nem tudja interaktív élménnyé
formálni a filmjét.
A 13 sins korántsem tökéletes alkotás, de ha kedveled a horror-thriller crossovert, s méltányolod
a rendhagyó(bb) megközelítésű műfajfilmeket, akkor érdemes vele egy próbát
tenned! Óriási csalódás azért nem fog érni…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése