A 10,000 saints a 2015-ös Sundance-en
debütált, különösebb visszhangja azonban nem volt...
A 2004-ben a Paul Giamatti főszereplésével bemutatott nagyszerű, Oscar-jelölt Sikersztori író-rendezőnőjének munkája
ugyanis tipikus „mindent bele mozi”:
nagyot markol, de végül keveset fog, ráadásul túl szentimentális, és
picit esetlen is.
De láss csodát: van ebben az
esetlenségben valamiféle megmagyarázhatatlan báj, ami miatt nem lehet haragudni
Shari Springer Berman szerzői indie
filmjére.
Egyrészt: a New York-i hangulat „nagyot jön”, másrészt a színészek képesek emlékezetessé
tenni az érzelmileg picit túlfűtött, túlreagált sztorit.
Az Asa Butterfield (A csíkos
pizsamás fiú; Végjáték; A leleményes Hugo) által alakított Jude pl. remek karakter, pont ilyen
tinik voltunk mi is: tartózkodóak, gyanakvóak - haragban a világgal, de
legfőképpen önmagunkkal…
...Ethan Hawke pedig a hab a tortán, szinte minden jelenete
élményszámba megy! Az ő jelenléte az, ami életet fecskendez a film apátiájába. Nem mellesleg Hawke
őrjítően lazán hozza a füves ’hobó’ apukát! Annak idején nem szívtunk
az öregünkkel, lehet, hogy kellett volna…
Les monológjai egyértelműen rímelnek a Mielőtt-trilógia Jesse-jének tirádáira.
Csak ezúttal Hawke nem igyekszik olyan elszántan a
dolgok mélyére ásni…
S ha már szereplők és karakterek,
itt van még a 2010-es Trug Grit-ben
nyújtott alakításáért a „legjobb női
mellékszereplő” Oscar-jára jelölt fiatal üdvöske, Hailee Steinfeld (Tökéletes
hang 2; Végjáték; Szerelemre hangszerelve), illetve a szinte már feledésbe
merült Emile Hirsch (Út a vadonba), aki egy viszonylag
összetett figurát játszik - meggyőzően és emlékezetesen. A „True til death” felirat a mellkasán legalábbis biztosan bevésődik, s az Army of one zajos
hardcore-ját sem feledjük jó darabig…
A sztori részletes ismertetésével nem
bajlódnánk - annyira sokrétű, és sokféle „hangulatot” hoz a film, csak
kapkodtuk a fejünket... Tini tragédia, coming-of-age
vonulat, apa-fiú összecsiszolódás, zene, nyc-hardcore,
straight-edge kultúra - és van még
itt kérem egy terhes tizenéves is…
Rapszodikus és ’hullámzó’, bizonyos
szempontból túlkomplikált mozi a Ten
thousand saints, de van benne valami finom,
nem tolakodó, ellenállhatatlan sárm, ami miatt mi speciel nagyon
tudtuk kedvelni.
Még a nyilvánvaló „disszonanciái”
ellenére is…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése