Henry Rollins. Író, muzsikus, aktivista, spoken word művész,
anticeleb, színész, mindenes. Élő legenda, „intézmény”, fogalom.
Rollins ezer éve kacérkodik a színészettel, többnyire cameo és epizód szerepekben tűnt fel
különféle filmekben, mint pl. a Johnny
Mnemonic – A jövő szökevénye, a Bad
boys 2, vagy a legendás Szemtől
szemben.
Most először viszont főszerepet
kapott az ürge, és hát a maga sajátos módján lubickol is benne.
Jason Krawczyk He never died-ja figyelemreméltó műfaj hibrid; legfőképp a
fiatal Adam Wingard 2014-es, szintén pozitív
csalódást keltő szintén különc mozijával, a The
guest-el állítható párhuzamba.
Finom, szarkasztikus humor, abszurditás,
vér, akció és dráma. …de horrorisztikus bosszúmoziként is definiálható a
film – minden egy picit, de semmi sem igazán…
Az egzakt műfaji paneleket ugyan
használja Krawczyk, de csak addig a
pontig, amíg azok a történet tovább gördítését szolgálják. Aztán mindig valami
egészen más irányt vesz a cselekmény, másra helyeződik a hangsúly. Ügyes, határozott, egyéni művészi koncepció!
Szóval itt van a „fookin’ awesome” Henry Rollins, akin nem fog a golyó, sem semmilyen fegyver. Akit
hasba lőnek egy winchesterrel és csak annyit mond „oké”, majd puszta kézzel
végez a gazfickóval. Rollins maga a
sztoikus egykedvűség, a feltétlen belenyugvás, akinek egy szem lányát
elrabolják, s az emberi testbe kényszerített „furcsa lélek” elindul felkutatni a
tetteseket, s a szeretett (?) csemetét. Mert, hogy ez a dolga…
Aki brutál akciót, vagy vérgőzös horrort
vár, az rossz helyen kapizsgál. Krawczyk
filmje – bármennyire is mocskos – baromira letisztult, s a maga egyszerűségében
roppant mód filozofikus és elgondolkodtató.
Henry Rollins nem csak ’szimplán borzasztóan cool’, egészen klassz
alakítást is prezentál!
Ki gondolta volna?
Meglepetésfilm!
Na jó, legyen „kult”!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése