2016. május 6., péntek

A 40 az új 20 - While we're young


Noah Baumbach-ot szokás Woody Allen trónkövetelőjeként, vagy – jóval barátságosabb módon – a mester örököseként emlegetni. A frázis közhelyszerű, de egyáltalán nem áll távol az igazságtól!
Baumbach tapasztalt filmes, számos alkalommal dolgozott már együtt pl. a csodás Wes Andersonnal is, de mi főként A tintahal és a bálna c. nagyszerű coming-of-age drámája miatt szeretjük. 


A While we’re young hasonlóan önironikus, önreflexív és lelkiismeretes meló, mint Baumbach összes eddigi munkája. …és hasonlóan megosztó is! A direktor stílusa ugyanis rendkívül karakteres, speciális formanyelve pedig nem feltétlenül közönségbarát. Jóllehet, épp a While we’re young esetében érezzük először, hogy Baumbach egyértelműen nyit a tömegek felé, korábbi önmagához képest sokkal közérthetőbben fogalmaz.
A 40 az új 20 valóban olyan, mint egy újkori Woody Allen mozi, azzal a különbséggel, hogy Woody azért szűkszavúbb ennél.
Baumbach eléggé dagályos, de ettől függetlenül szerethető kis filmecskét készített, melynek fókuszában a már Woody által is sokat elemezgetett mindenkori midlife crisis áll. 


Adott egy egykoron sikeres, de mára már inkább csak egykori sikereiből profitáló dokufilmrendező (ő a Ben Stiller által megformált Josh), aki közel 8 éve nem tud zöld ágra vergődni aktuális munkájával. A véletlennek köszönhetően (?) Josh életébe belecsöppen a 26 éves, tehetséges, dinamikus és tettre kész, opportunista hipszter fazon, Jamie, aki szintén sikeres dokumentumfilm rendező szeretne lenni. Hamar barátság alakul ki a két „kollega” között, amolyan „mester-tanítvány” viszony, melynek köszönhetően Josh és felesége, Cornelia (Naomi Watts hihetetlenül jó!) addigi ellaposodott életébe – Jamie-nek és ifjú arájának, Darby-nak hála - visszacsempésződik a fiatalos pezsgés és pörgés… A középkorú pár élvezettel veti bele magát a gyors történésekbe, azonban a dolgok – miként az lenni szokott - rövidesen elszaródnak…


Baumbach "hősei" parodisztikus figurák. Stiller karaktere pl. maga a nagybetűs esendőség, az Adam Driver által nagyszerűen életre keltett arrogáns és meglehetősen ellenszenves Jamie pedig a karrierista, mindenen és mindenkin gátlástalanul átgázoló fiatal művészember archetípusa.
A rendező nem foglal egyértelműen állást - illetve nem mond ítéletet: szerinte Jamie nem gonosz, szimplán csak „fiatal”, s gyarlósága csupán a tapasztalatlanság, s a fiatalokra olyannyira jellemző – gyakorta határtalan – egoizmus és énközpontúság számlájára írható. 


Baumbach filmje nem kirobbanó erejű, ugyanakkor kellemesen szokatlan és meglepően szórakoztató. Pedig a rendező – bármennyire is igyekezett most kicsit közérthetőbben tálalni mondanivalóját – még így is egészen sajátosan és rendhagyóan fogalmaz.
Nincs mese, terjengőssége és egyéb hibái ellenére is szerettük…

70%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése