Noah Baumbach-ot szokás Woody
Allen trónkövetelőjeként, vagy – jóval barátságosabb módon – a mester
örököseként emlegetni. A frázis közhelyszerű, de egyáltalán nem áll távol az
igazságtól!
Baumbach tapasztalt filmes, számos alkalommal dolgozott már együtt pl.
a csodás Wes Andersonnal is, de mi
főként A tintahal és a bálna c.
nagyszerű coming-of-age drámája miatt
szeretjük.
A While we’re young hasonlóan önironikus, önreflexív és
lelkiismeretes meló, mint Baumbach összes
eddigi munkája. …és hasonlóan megosztó is! A direktor stílusa ugyanis rendkívül
karakteres, speciális formanyelve pedig nem feltétlenül közönségbarát.
Jóllehet, épp a While we’re young
esetében érezzük először, hogy Baumbach
egyértelműen nyit a tömegek felé, korábbi önmagához képest sokkal közérthetőbben
fogalmaz.
A 40 az új 20 valóban olyan, mint egy újkori Woody Allen mozi, azzal a különbséggel, hogy Woody azért szűkszavúbb ennél.
Baumbach eléggé dagályos, de ettől függetlenül szerethető
kis filmecskét készített, melynek fókuszában a már Woody által is sokat elemezgetett mindenkori midlife crisis áll.
Adott egy egykoron sikeres, de
mára már inkább csak egykori sikereiből profitáló dokufilmrendező (ő a Ben Stiller által megformált Josh), aki közel 8 éve nem tud zöld ágra
vergődni aktuális munkájával. A véletlennek köszönhetően (?) Josh életébe belecsöppen a 26 éves,
tehetséges, dinamikus és tettre kész, opportunista hipszter fazon, Jamie, aki szintén sikeres dokumentumfilm
rendező szeretne lenni. Hamar barátság alakul ki a két „kollega” között,
amolyan „mester-tanítvány” viszony, melynek köszönhetően Josh és felesége, Cornelia
(Naomi Watts hihetetlenül jó!) addigi
ellaposodott életébe – Jamie-nek és
ifjú arájának, Darby-nak hála -
visszacsempésződik a fiatalos pezsgés és pörgés… A középkorú pár élvezettel
veti bele magát a gyors történésekbe, azonban a dolgok – miként az lenni
szokott - rövidesen elszaródnak…
Baumbach "hősei" parodisztikus figurák. Stiller karaktere pl. maga a nagybetűs esendőség, az Adam Driver által nagyszerűen életre
keltett arrogáns és meglehetősen ellenszenves Jamie pedig a karrierista, mindenen és mindenkin gátlástalanul
átgázoló fiatal művészember archetípusa.
A rendező nem foglal egyértelműen
állást - illetve nem mond ítéletet: szerinte Jamie nem gonosz, szimplán csak „fiatal”, s gyarlósága csupán a
tapasztalatlanság, s a fiatalokra olyannyira jellemző – gyakorta határtalan –
egoizmus és énközpontúság számlájára írható.
Baumbach filmje nem kirobbanó erejű, ugyanakkor kellemesen szokatlan
és meglepően szórakoztató. Pedig a rendező – bármennyire is igyekezett most
kicsit közérthetőbben tálalni mondanivalóját – még így is egészen sajátosan és rendhagyóan
fogalmaz.
Nincs mese, terjengőssége és egyéb
hibái ellenére is szerettük…
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése