A németek kifejezetten erős
történelmi vonatkozású filmalkotásokkal örvendeztettek meg minket az utóbbi bő
egy évtizedben. A bukás – Hitler utolsó
napjai, A hullám, Napola – A Führer elit csapata, Good bye Lenin!, vagy a 2006-os, Oscar-t
„érő” A mások élete c. mozi...
Florian Gallenberg - a 2001-ben a legjobb rövidfilm (I want to be…) Oscarját bezsebelő rendező
– az „eddigi német filmes hagyományokkal" ellentétben új, ismeretlen
történelmi terepre tévedt. Semmi hitleri
Németország, semmi Harmadik
Birodalom, semmi endékázás - eneszkázás. (Dicséretes! Kár, hogy egyéb vonatkozásban már korántsem ennyire újító a film...)
A Colonia Chilében játszódik,
közvetlenül a „híres-neves” 1973-as Pinochet-puccs
után. Elég cudar világ volt ott akkor kérem, százával tűntek el az újdonsült
diktatúra által politikailag inkorrektnek nevezett személyek. Utcai kivégzések,
kőkemény vallatások… súlyos megtorlás vette kezdetét, amelynek rengeteg ember esett
áldozatául.
Gallenberg történelmi thrillere valós alapokon nyugszik,
illetőleg a film által „lekövetett” sztori is megtörtént eseményeken
alapul.
Lena (Emma Watson)
stewardessként kerül a már forrongó Chilébe,
ahol szerelme Daniel (Daniel Brühl) a fiatal forradalmárok
csapatának tagjaként vállal aktív politikai szerepet.
A puccs következtében a
lázadókat azonban begyűjtik, s Daniel-t az
ún. Colonia Dignidad-ba szállítják,
ami egy konzervatív egyházi közösségnek – kolóniának! – álcázott tulajdonképpeni
„börtöntelep”, ahová a nem kívánatos személyeket száműzi a kíméletlen Pinochet-rezsim. Colonia Dignidadban a pszichopata Paul Schafer (Michael Nyqvist
simán lejátszik mindenkit a színről), az egykori SS-tiszt a góré, aki finoman
szólva sem a meleg vendégszeretetéről híres.
A bátor és elszánt Lena végül minden kockázat és veszély dacára
úgy dönt, önként „bevonul” a Colonia
Dignidad elszigetelt zárda-jellegű kommunájába, s megkeresi/megmenti/kiszabadítja
rabságba esett szerelmét…
…egyrészt itt van a történelmi
háttér, a csúfos chilei események, s a fasiszta lágereket idéző rideg Colonia Dignidad, másrészt adott egy softos kis love story, amelyet Daniel Brühl és Emma Watson kettőse prezentál - viszonylag rezignáltan…
A film ugyan tempós, de maga a
történet – a narratíva - meglehetősen gépies. Gallenberg rutinszerűen vezényel, s ha Nyqvist nem játszana annyira jól, nagyjából fapadkát sem érne a
film.
A mindig fájdalmasan a semmibe
révedő Emma Watson, s az egyébként
kiváló, de most kifejezetten fakó Daniel
Brühl nem elég karizmatikusak ahhoz, hogy igazán magával ragadjon minket Daniel és Lena kálváriája.
No persze a direktor úr is
ludas – mechanikusan, disztingváltan, jó tanuló módjára mondja fel a leckét…
Sok esetben rosszul hangsúlyoz, vagy „csak szimplán” nem érzi a „lüktetést”, a
helyes „prozódiát”…
A sztori önmagában nagyon is ámulatba ejtő, sajnálatos, hogy Gallenberg
interpretációja már kevésbé mondható annak…
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése