Genszterfilmre vágytunk. S mivel
sem Scorsese, sem Tarantino nem rukkolt elő mostanában
friss tisztán műfaji filmmel, az európai felhozatalból szemezgettünk,
választásunk pedig Olivier Marchal
2011-es, igaz történeten alapuló dolgozatára, A
Lyon-i bandára esett. Mondván: a szereplőgárda Gérard Lanvinnal és Tchéky Karyo-val
az élen egészen okés, s hatalmas kedvencünk, a Halálos közellenség is francia meló, nem érhet csalódás...
…Olivier Marchal, a film rendezője egyébként is tapasztalt, rutinos arcnak
számít a műfajban, neki köszönhetjük a korrekt MR 73-at, valamint a Depardieu
főszereplésével 2004-ben sikerre vitt 36
c. krimit is.
Marchal emellett a televíziózás világában is járatosnak számít, egy
csomó francia sorozatnak, tévéfilmnek szállított már forgatókönyvet. A Les Lyonnais-ra a direktor televíziós
múltja – és jelene – erősen rányomta a bélyegét. Mindezt nem pejoratíve értem,
de tény, ami tény: hiába mutatták be a francia mozik az alkotást, s hiába volt
sikeresnek – Marchal korábbi
munkáihoz képest inkább csak ’mérsékelten sikeresnek’ – mondható, A Lyon-i banda azért mégis csak egy tévéfilm.
A Momon Vidal és Serge Stullel
által alapított Ganf Des Lyonnais az
1970-es évek egyik legbetyárabb bűnszervezete volt Franciaországban. A két
fickó többnyire orrgazdaságból tartotta fenn magát - és a galerit -, majd később
belekóstoltak a kábszer bizniszbe is – bár erről kevés említést tesz a film -, s
tulajdonképpen egész Lyon-t a
kezükben tartották.
A film Momon-t állítja fókuszba, az ő szemüvegén keresztül kerül
bemutatásra a banda sztorija
– ez a spirális narratívára hajazó elbeszélésmód kicsit egyoldalúvá, s így némileg
egyhangúvá teszi a dramaturgiát. Több nézőpont, kicsit körültekintőbb ábrázolás
jót tett volna a történetnek.
Marchal picit szentimentális is, Momon-t a betyárbecsület megtestesítőjeként festi le, holott tudjuk
nagyon jól, mennyi disznóság írható a hidegvérű gengszter számlájára.
A Lyoni banda nézhető filmecske, de korántsem olyan precíz, mint Marchal korábbi munkái. Hajlamos elveszni a piszlicsáré részletekben, a történet
szempontjából igazán lényeges szegmensek felett pedig simán átsiklik. Egészen
ügyesen hozza a gengszter kliséket, de az egymás mellett párhuzamosan futó történetszálak (múlt és jelen) színvonala sajnos nem egyenletes. A rafkós öregek –
bárhogy is, de – viszik a prímet, ha érted mire gondolok…
…és ami szintén hibádzik: nincs
frankón felépítve, bemutatva Momon és
Serge barátsága - a „vérségi kötelék”.
Így nehéz baromi empatikusnak lenni a sztorival és a főkarakterekkel. Serge-t egyébként is egy végtelenül
antipatikus, arrogáns, lélektelen fazonként ábrázolja a film…
A Les Lyonnais nem tartozik Európa gengszterfilm elitjébe, mégis
nézhető, s bizonyos szempontból egészen korrekt, markáns darab.
Iparos munka, a jobbik fajtából…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése