„Jess, rendezz egy ízig-vérig karácsonyi filmet, valami olyasmit, mint
az Igazából szerelem! Fusson több szálon a sztori - a szálak idővel találkozzanak
-, s tömködd tele aforizmákkal és szoftos kis családi drámával a történetet! A
hó meg csak essen, de kurvára ám! Nesze, kapsz 17 millió dollárt, azzal nagyot
nem bukhatunk!”.
Így is lett, a projekt ráadásul
még „pluszosnak” is nevezhető – már ami a bevételi mutatókat illeti. Ellenben: nagy
akarásnak szinte mindig nyögés a vége! Ezen örökbecsű frázis pedig sajnos
halmozottan igaz a Káosz karácsonyra
c. identitászavaros feel-good (?)
termékre.
Eleve gáz, ha egy feel-good mozi közben a „feelingünk” cseppet sem „good”; helyette kényelmetlenül
fészkelődünk a fotelben, az óránkat nézegetjük, és marhára nem értjük, hogy a main producer Diane Keaton, hogy a frászba hihetett akár egy percig is ebben a zavaros,
coelhoi konyhafilozófiára épülő giccsparádéban…
A helyzet az, hogy a Káosz karácsonyra akár még működhetett
is volna, de annyira izzadságszagúan akar mindenáron Richard Curtis 2003-as közönség kedvencére hasonlítani, és
mindemellett oly’ mértékben szájbarágós és – nemes egyszerűséggel – rosszul
szerkesztett, hogy már eleve handicappel
indult a „csatába”…
Nem beszélve a realitást teljes
mértékben nélkülöző, valószerűtlen párbeszédekről - jelenetekről, valamint a
ritmustalan rendezésről…
S hiába a sok A-kategóriás sztár,
szerencsétleneknek nincs mit eljátszaniuk… A gázsi azért biztos okés volt,
legalább az…
35%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése