A 2008-as Cloverfield nem csak a found-footage
műfajt, a sci-fi zsánert is megreformálta valamelyest.
J.J. Abrams ügyesen látta meg a sztoriban és Matt Reeves rendező koncepciójában a lehetőséget, a Cloverfield pedig viszonylag alacsony
büdzséből és egy klassz, formabontó ötletnek köszönhetően tudott sok-sok
dollármilliót termelni alkotói számára.
Abrams, amellett, hogy megbízható rendező, s a neve Hollywoodban mostanra már egyet jelent a
minőségi szórakoztatással, egészen figyelemreméltó produceri múlttal is
rendelkezik. Sőt, produceri tevékenysége talán még izgalmasabb, mint eddigi
direktori pályája!
Természetesen lehet párhuzamot
vonni a Cloverfield Lane 10 és a Cloverfield között, ugyanakkor két
különálló sztoriról van szó, amelyek csak nagyon
lazán, bizonyos komponenseikben kapcsolódnak egymáshoz.
Hivatalosan ugyan nincs szó ’franchise’-ról, de Abrams profi szakember, leleményes figura, ki tudja, hogy mit
tartogat a számunkra…
Az „új” Cloverfield film esetében nincs found-footage,
idegen entitásokat is csak el-elvétve látunk… a feszkó ellenben maradt, sőt, Abrams „rendezője”, az eddig csupán rövid
filmeket jegyző Dan Trachtenberg
tapasztalt direktorokat megszégyenítő módon játszadozik az idegeinkkel, parádésan
építgeti a suspense-t. S noha a film
végül egy klasszikus sci-fi fináléba torkollik, mégsem csak és kizárólag a
sci-fi műfaj elhivatott rajongói fogják élvezni, értékelni a Cloverfield Lane 10 majd’ 110 percét.
Drága speckó effektek helyett az Abrams-istálló ismét az agyafúrt, ügyesen kidolgozott forgatókönyvre helyezte a hangsúlyt! Óriási erény ez a rengeteg ostoba - csak és kizárólag a látványra építő - block-buster mellett.
Drága speckó effektek helyett az Abrams-istálló ismét az agyafúrt, ügyesen kidolgozott forgatókönyvre helyezte a hangsúlyt! Óriási erény ez a rengeteg ostoba - csak és kizárólag a látványra építő - block-buster mellett.
Ilyen szenzációs színészi játékot
ritkán látni-tapasztalni közönségfilmben! Nyilván ehhez a mutatványhoz szükség
volt a jóféle szrkiptre; s így már nem is akkora csoda, hogy John Goodman kirobbanó formában "viszi
végig" a szerepét, s hogy John Gallagher
Jr. (Short term 12; Hush) és Mary Elizabeth Winstead (A dolog; Scott Pilgrim a világ ellen), a
nagy öreghez képest zöldfülűnek számító két fiatal színművész is remekel. Goodman mondjuk kiváló ’motiváló
erő’ lehetett a számukra…
A többnyire zárt térben játszódó
sztori, s az apokaliptikus ’világvége feeling’ lebilincselő… Mi legalábbis
minden egyes váratlan fordulatnál az „ugyan
mi a frászt hoznak ki ebből” frázist ismételgettük mantraszerűen...
Bár a végjáték „nem sci-fi fanként” számunkra némileg
csalódást keltett – egy picivel több sejtelmességnek, vagy egy rendhagyóbb
csavarnak jobban örültünk volna -, a zseniálisan felépített klausztrofób hangulatért,
John Goodman felejthetetlen
alakításáért és a forgatókönyvi bravúrért jár a bazi nagy piros pont!
Jöhet a harmadik (?) rész (?) …
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése