2016. május 13., péntek

Cloverfield Lane 10


A 2008-as Cloverfield nem csak a found-footage műfajt, a sci-fi zsánert is megreformálta valamelyest.
J.J. Abrams ügyesen látta meg a sztoriban és Matt Reeves rendező koncepciójában a lehetőséget, a Cloverfield pedig viszonylag alacsony büdzséből és egy klassz, formabontó ötletnek köszönhetően tudott sok-sok dollármilliót termelni alkotói számára.  
Abrams, amellett, hogy megbízható rendező, s a neve Hollywoodban mostanra már egyet jelent a minőségi szórakoztatással, egészen figyelemreméltó produceri múlttal is rendelkezik. Sőt, produceri tevékenysége talán még izgalmasabb, mint eddigi direktori pályája! 


Természetesen lehet párhuzamot vonni a Cloverfield Lane 10 és a Cloverfield között, ugyanakkor két különálló sztoriról van szó, amelyek csak nagyon lazán, bizonyos komponenseikben kapcsolódnak egymáshoz.
Hivatalosan ugyan nincs szó ’franchise’-ról, de Abrams profi szakember, leleményes figura, ki tudja, hogy mit tartogat a számunkra…


Az „új” Cloverfield film esetében nincs found-footage, idegen entitásokat is csak el-elvétve látunk… a feszkó ellenben maradt, sőt, Abrams „rendezője”, az eddig csupán rövid filmeket jegyző Dan Trachtenberg tapasztalt direktorokat megszégyenítő módon játszadozik az idegeinkkel, parádésan építgeti a suspense-t. S noha a film végül egy klasszikus sci-fi fináléba torkollik, mégsem csak és kizárólag a sci-fi műfaj elhivatott rajongói fogják élvezni, értékelni a Cloverfield Lane 10 majd’ 110 percét.
Drága speckó effektek helyett az Abrams-istálló ismét az agyafúrt, ügyesen kidolgozott forgatókönyvre helyezte a hangsúlyt! Óriási erény ez a rengeteg ostoba - csak és kizárólag a látványra építő - block-buster mellett.

Ilyen szenzációs színészi játékot ritkán látni-tapasztalni közönségfilmben! Nyilván ehhez a mutatványhoz szükség volt a jóféle szrkiptre; s így már nem is akkora csoda, hogy John Goodman kirobbanó formában "viszi végig" a szerepét, s hogy John Gallagher Jr. (Short term 12; Hush) és Mary Elizabeth Winstead (A dolog; Scott Pilgrim a világ ellen), a nagy öreghez képest zöldfülűnek számító két fiatal színművész is remekel. Goodman mondjuk kiváló ’motiváló erő’ lehetett a számukra… 


A többnyire zárt térben játszódó sztori, s az apokaliptikus ’világvége feeling’ lebilincselő… Mi legalábbis minden egyes váratlan fordulatnál az „ugyan mi a frászt hoznak ki ebből” frázist ismételgettük mantraszerűen...
Bár a végjáték „nem sci-fi fanként” számunkra némileg csalódást keltett – egy picivel több sejtelmességnek, vagy egy rendhagyóbb csavarnak jobban örültünk volna -, a zseniálisan felépített klausztrofób hangulatért, John Goodman felejthetetlen alakításáért és a forgatókönyvi bravúrért jár a bazi nagy piros pont!
Jöhet a harmadik (?) rész (?) …

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése