2016. május 23., hétfő

A tinilány naplója - The diary of a teenage girl


Egészen figyelemreméltó, ahogyan az elsőfilmes Marielle Heller 2015-ben elsöprő módon letarolta a The diary of a teenage girl c. mozijával a fontosabbnál fontosabb fesztiválokat.
A film elsőként a Sundance-en hallatott magáról: jelölték a zsűri nagy díjára, valamint odaítélték neki a legjobb fényképezésért járó kitűntetést is! A továbbiakat nem sorolnánk, legyen annyi elég, hogy Heller csodás, felemelő és egyben nagy mélységeket (is) megjáró filmje összesen 15 különféle díjat és ezzel együtt 31 nominációt gyűjtött be az elmúlt bő egy évben. 


A The diary of a teenage girl tulajdonképpen új fejezetet nyit a coming-of-age műfajában! Merész kijelentés, tudom, de ilyen letisztult, őszinte, bátor szerzői zsánerfilm már rég született! Heller alkotása olyan kendőzetlenül és provokatívan – de mégis nagyon természetesen – beszél a fiatalkori szexualitásról, ahogy ezt megelőzően senki!


Már önmagában a témaválasztás is rendkívül vakmerő. A nevelőapjával viszonyba bonyolódó tini lány sztoriját azonban vélhetően 10-ből 10-en végletesen drámaian vitték volna filmre.
Heller viszont a tini lány perspektívájából ábrázol, a tini lány szemével láttat, s ennek megfelelően egy féktelen, észveszejtő érzelmi hullámvasútra invitál bennünket! Együtt nevetünk, kacagunk, és persze együtt sírunk a zseniális Bel Powley-val…


Csak semmi öncélúskodás!
A szexjelenetek a pőreség és a naturális ábrázolásmód ellenére sem zavaróak, s végképp nem megbotránkoztatóak! Ahogy a főszereplő Minnie mohón tapasztalgatja saját testét és szexuális étvágyát, ahogy a maga gyermeki naivitásával rátalál a szerelemre, azzal az elementáris erővel kebelez be minket nézőket a történet.  


A szereplők egytől egyig zseniálisak: Alexander Skarsgard annyira szánalmas és esendő, akkora „tetű”, hogy… Az anya szerepében Kristen Wiig pedig meggyőzően bizonyítja, hogy a Koszorúslányok és a romkomok világán túl is van élet!
A sztori és egyben a film mozgatórugója - és nagy felfedezése - azonban mégiscsak Bel Powley, akinél ideálisabb főszereplőt keresve sem találhattak volna az alkotók! Új csillag van születőben! 


Minnie rajzainak „beintegrálása” a sztoriba szintén óriási húzás volt! Bár a díszletek és a korfestés csodásak - a ’70-es évek San Francisco-jának hangulata abszolút átüt a vásznon -, az animációk még inkább egyedivé teszik a film képi világát. Íme a hippi kultúra lsd-vel átitatott álmatag pszichedéliája! 
Hatalmas élmény volt, köszönjük!
Új coming-of-age kedvencet avattunk!

95%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése