Akkor hype van gyerekek, hogy az valami!
És akkor jön ez a furán
szerkesztett, alapvetően klassz ötletekre épülő szkeccs-szerű mozifilm, Fluor Tomi bölcs – bölcselkedő (?) – dalszövegeihez igazítva és akkor
végül is mindenki eldöntheti maga, hogy mennyire „igazi”, vagy mennyire „átverős”
ez az egész.
Viszont nem csalás, nem ámítás,
ennek a filmnek bizony meg kellett születnie, hisz szerves része a hype-nak, szerves része a Wellhello-jelenségnek. (Bármi legyen is az.) Így válik kerek egésszé Diaz és Fluor közös története. Még ha az a „kerek egész” nem is annyira „kerek”
és nem is annyira „egész”. Ilyen a
pop szakma.
És amennyire ellentmondásos a két
hype-vadász zenéje, olyannyira lett
szintén ellentmondásos Tiszeker Dániel
filmje is. Még egyszer: az ötlet maga nem rossz, ugyanakkor a megvalósítás
bátortalan és tulajdonképpen magán viseli a szkeccsfilmek,
meg úgy összegészében az egész magyar filmgyártás gyermekbetegségeit – Oscar-díjak, Arany Medvék ide vagy oda. (Tisztelet ugye a kivételnek!)
A Sohavégetnemérős ugyanis nem a többszörösen díjazott remekek ligájában játszik. De hát hogy is játszana, amikor a célközönség
merőben más. És bármennyire is igyekszik többnek tűnni a film, Fluorék összeollózott home
video-i – mert ugye „házilag” történt a finanszírozás – mégis csak a tömegeknek
szólnak, trendi kis párpercesek, igazán mély mondanivaló, vagy üzenet nélkül.
Ami viszont nagy erény,
hogy végre látunk kiválóan színészkedő fiatal színészeket! Van tehát élet a Barátok köztön és az Éjjel-nappal Budapesten túl! Tudniillik a Sohavégetnemérős jelenetei egyértelműen a tehetséges fiataloknak köszönhetően válnak - ha válnak... - emlékezetessé.
Mindjárt az első balatoni sztoriban Ötvös
András remekel – lazán, faszán hozza a szerepet -, de Molnár Gusztáv szintén parádézik a vak randin, ahogy nagy
felfedezés Dékány Barnabás is a
legutolsó szkeccsben. Az új generáció miatt tehát nem kell aggódnunk! Van
utánpótlás dögivel!
Tiszeker Dániel mozijának azonban jópofáskodáson túl másra nagyon
nem igazán futja. Ha akad poén, azt érthetetlen módon nem maxolja ki, s ha jön
is egy-egy ötletesebb szcéna, vagy geg, azt rögtön agyon vágják a srácok kettő
jóval gyengébb viccel/vicceskedéssel. Ez így csak erőlködés kérem.
És hát bejön még a képbe a
tipikus szkeccs-film para: vagyis hogy a különböző fejezetek színvonalban - egymáshoz képest - igen
csak hullámzóak.
Minket nem igazán győzött meg a
film. Helyenként untuk, és itt-ott még kínosnak is éreztük. Ez van. Pedig volt
benne potenciál. És Isten látja lelkünket, akartuk szeretni! Nem jött össze.
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése