…irtóra látványos! És a
jelmeztervezőknek is egyértelműen járt az Oscar! Csak az a fránya varázslat, na
az hiányzik! R.I.P. Harry Potter!
Noha a varázslótanonc sztorik között
is akad egy-egy gyengébb darab, összességében egy kiegyensúlyozott és színvonalas
fantasy-sorozat a HP-széria.
J.K. Rowlingnak hála (?) tehát ismét átélhetjük a mágikus élményt,
csak ezúttal picit kevésbé markáns formában; Hermione és a srácok nélkül, viszont Eddie Redmayne-el – aki most, bármennyire is remek színész, nem túl
számottevő -, és a ’20-as évek New York-jával,
elképesztő díszletekkel, korhű jelmezekkel.
A rendező David Yates dirigálta egyébiránt a Harry Potter-széria legerősebb epizódjait, a Legendás állatok tehát – mondhatni – a lehető legjobb kezekbe
került.
Mégis, lepörgetve az első etapot –
mert a Warner ugye csakis nagyban képes
gondolkodni, s 2024-re már a Redmayne-sztori
5. részét tervezi –, annyira mégsem hasaltunk be a látottaktól.
Nyilván nem olyan egyszerű
kilépni Potterék árnyékából, s
megbirkózni a karakteres előd máig elsöprő sikerével.
Az alaphang darkos - az állatok meg nagyon cukik. Furcsa érzéseket gerjeszt eme
különös kettősség. Yates nem nagyon
tudta eldönteni, hogy gyerekfilmet, vagy felnőtt
fantasy-t forgasson. (Nyilván a stúdió erőszakosan pusholta a könnyebb eladhatóság irányába.) Sajnos kissé identitászavarossá
vált így a film. Egyaránt érezhető rajta a direktor tenni akarása, és
kompromisszumkészsége.
De bármennyire is nehezen indul
be a sztori, Yates végül magára
talál. A látvány káprázatos, Alison Sudol
úgy szintén, és hát szép lassan, a játékidő előrehaladtával be-bekúszik a
történetbe egy-egy remek karakter is bónuszként; mindannyiunk örömére!
Summázva: van potenciál a Legendás állatokban! A döcögős
felvezetés után magára talál a film és képes szórakoztató pillanatokat okozni.
Legközelebb (2018-ban jön a
második rész!) viszont határozottabb történetvezetést, karakteresebb sztorit és
koncentráltabb rendezői munkát várunk!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése