6 Oscar-jelöléséből egyet sem
váltott díjra, mégis a Lion volt idén
a „legoscarkompatibilisebb” film az
arany szobrocská(k)ért versenybe szálló mezőnyben.
Mintha Saroo Brierley történetét direkt úgy írta volna az élet, hogy aztán
alkalomadtán egy arra érdemes filmrendező a mozivászonra álmodja – szőröstül,
bőröstül, Google Maps-estül.
Az első filmes ausztrál Garth Davis pedig élt is a lehetőséggel!
Biztos kézzel adaptált, és bár a szenvelgést teljes mértékben nem sikerült
elkerülnie, egy kifejezetten korrekt, összeszedett munkával hálálta meg a „fentiek”
bizalmát!
Az indiai srác igaz története
esdekelve kéri, toporzékolva követeli a pátoszt, Davis azonban szerencsé(nk)re végig megmarad a jó ízlésen innen.
Nem enged a kísértésnek, határozottan vezényel, higgadt és profi!
Tény, hogy a film első fele,
amikor a kis Saroo elalszik a Calcutta-ba tartó vonaton, s kezdetét
veszi a szívet tépő kálvária, jóval erősebb – legalábbis emocionálisan -, mint
a második, záró szakasz. De míg az első félidőben az ide-oda vetődő, céltalanul
bolyongó kisgyermekért szorítunk, s a drámai, eseménydús és helyenként igen
izgalmas cselekmény szegez a székhez, az utolsó etapban már Dev Patel érett, és Nicole Kidman végtelenül érzékeny játéka az, ami magával ránt.
Illetve a már felnőtt Saroo lelki-családi drámája. Az, hogy a Tasmániában új otthonra lelt, örökbe
fogadott srác, immáron egyetemistaként milyen elszántsággal keresi-kutatja a
gyökereit, a szülőfaluját, az édesanyját, valamint Guddu-t, a testvérét, s a vonatállomást a sárga víztoronnyal, mely
a legeslegutolsó kapocs az otthonához. Isten áldja a world wide web-et és a Google
Earth-t!
Hiába azonban Dev Patel és Nicole Kidman Oscar-jelölése, a kis Saroo-t alakító Sunny Pawar
az igazi sztárja a Lionnak, aki méltó
partnere a neves filmcsillagoknak! Mi több, bizonyos szempontból még
karakteresebb és szuggesztívebb is náluk!
Végtelenül érzelmes, de nem
giccses, szenvedélyes, szenzitív mozi a Lion!
Készítsd a pézsét, szükséged lesz rá!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése