Carles Torrens fiatal, ambiciózus katalán filmes, aki első egész
estés moziját - a szóban forgót - egy szintén feltörekvő, de nálánál
valamelyest tapasztaltabb forgatókönyvíróval, a 2016-os remek Ördögűző sorozat, valamint az egészen
borzalmas A Lazarus-hatás, illetve a 2015-ben
nagy csalódást keltő Fantasztikus négyes
writerével, Jeremy Slaterrel hozta
tető alá.
Slater sajnos eddigi mozifilmjeihez hűen ismét egy zavaros,
csapongó forgatókönyvet rakott össze, ami ráadásul – túlzott elbizakodottsággal
- arra is kísérletet tesz, hogy valamelyest megreformálja a thriller - horror
zsánert. Mondanunk sem kell: a mutatvány végül besül.
Egy dolgos nap után (anti)hősünk Seth belebotlik a buszon egykori suli
társába, a gyönyörű Holly-ba. A srác
rövidesen annak rendje és módja szerint el is kezdi vegzálni a jóvágású szöszit,
majd gondos pszichopataként elrabolja és jól bezárja a munkahelyéül szolgáló sintértelep
egyik ketrecébe a rögeszméjévé vált csajszit.
Azt gondolnánk, hogy szimpla emberrablós-kiszabadulós-menekülős sztorival
van/lesz dolgunk. „Forradalmi” módon azonban, nagyjából a játékidő felénél Jeremy Slater behúzza a bődületes
csavart! (Nesze neked M. Night Shyamalan!)
Bátor és merész dolog! Főként úgy, hogy ezt követően már semmi váratlanra/rendhagyóra
nem telik a történettől.
Szóval jön a pálfordulás, melynek
köszönhetően az addigi események új értelmet nyernek. És ezzel egy időben a
sztori lába alól is kicsúszik a talaj. És már ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy Torrens-t egyelőre még biztosan nem
tekinthetjük Shyamalan jogos
örökösének. (De még csak trónkövetelőnek sem.)
A koncepció aztán végképp
kudarcot vall az otromba, ostoba film végi záró jelenettel.
Kár, mert a színészi munka egész
okés (Dominic Monaghan meglepően jó)
és Carles Torrens sem totálisan reménytelen–
akad azért itt egy-két ügyes, feszes szcéna.
A Pet azonban minden igyekezete ellenére is csak egy zavaros,
logikátlan B-horror.
Ígéretes kezdés után, gyors
lejtmenet.
40%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése