Szerintünk a St. Vincent erősebb, bevállalósabb mozi volt, de hollywoodi – vagy még inkább – Oscar-os mércével mérve a Hidden figures is rendben lévő meló!
Bár a rengeteg dicshimnusz
ellenére szerintünk inkább ügyes iparos munka, semmint remekbe szabott
mozgókép, senki nem vitatja azonban, hogy egy mértani precizitással
megtervezett és kivitelezett alkotásról beszélünk.
A számolás jogát a Jóisten is a vörös szőnyegre, vagyis a Dolby Színház falai közé teremtette!
Csak úgy burjánzunk a hatásvadász elemekben, a nagyobb baj azonban mégis az,
hogy a film legemlékezetesebb jelenete – mit nekünk NASA meg űrkutatás – az volt számunkra, amikor Kevin Costner dühösen leveri a „colored
only” feliratot a színesek számára fenntartott mosdó bejárati ajtajáról. Na,
abban aztán volt kraft - erre a vehemenciára lett volna szükség a film összes
jelenetében!
És a helyzet az, hogy bármennyire
fontos az, amiről a Hidden figures beszél,
nem sok újdonságot tud hozzá tenni „a
témához”. A 2013-as A komornyik
pl. nagyjából ugyanennyire volt szentimentális, mégis ignorálta az Akadémia és mindenki a csalódottságát
fejezte ki vele kapcsolatban, mondván: irtóra giccses és patetikus. De hogy
csak az elmúlt szűk egy-két év legfontosabb hasonszőrű alkotásait említsük: a 12
év rabszolgaság, a Selma, a The birth of a nation, vagy a témát más irányból megközelítő, de hasonló következtetésekre jutó zenés ghetto mozi, a
Straight outta Compton is erősebb,
energikusabb mű a Hidden figures-nél.
…ami kedves, bájos, de túlontúl
negédes és szirupos ahhoz, hogy a körültekintő alapossággal beléfecskendezett
drámát kellő komolysággal kezeljük.
Kétszeresen is hátrányos helyzetű
fekete (!) nők (!) küzdenek az előítéletekkel a hidegháborús űrverseny kellős
közepette. A számolás joga pedig nem
rest az összes létező „based on true
story” kelléket, klisét felsorakoztatni a bő két órás játékidő alatt. A
direktor, Teodore Melfi profin
rakosgatja egymás mellé a paneleket, e tekintetben nem érheti szó a ház elejét.
A casting is okés, bár engedtessék
meg nekünk egy icipici gonoszság és hadd jegyezzük meg, hogy Octavia Spencer Oscar-jelölése egyértelműen a tavalyi díjátadóhoz kapcsolódó
botránynak köszönhető, s egyfajta bürokratikus, protokolláris bocsánatkérésnek
tudható be az Amerikai Filmakadémia
részéről.
Félre értés ne essék: a színészi
játék rendben van, de sokkal inkább hat rutinszerűnek, mint zseniálisnak!
És tulajdonképpen ez így
globálisan az alkotás egészéről is elmondható: korrekt a korrajz, korrekt a „mese”,
csak mi nézők maradunk picit hoppon. Mert ha más vonatkozásban, és kicsit más
perspektívából is, de ezt a történetet már számtalanszor láttuk!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése