…amennyiben kíváncsi vagy arra,
hogy Ryan Reynolds hogyan társalog az
állataival valamint egy-két levágott fejjel a frigóban (!!!), semmiképp se hagyd ki a
The voices-t!
Reynolds az Élve
eltemetve c. egyszemélyes drámában ugyan már bizonyította rátermettségét,
de ennyire lehengerlő és elementáris mint most, még sosem volt!
A The voices ráadásul megcsinálja
a bravúrt: egyszerre mulatságos, hátborzongató és rendkívül drámai. Marjane Satrapi, az iráni származású direktorasszony, a kiváló Persepolis rendezőnője, ismét
beletenyerelt a tutiba. Olyan jó kis, izgalmas műfajmixet turmixolt össze, amihez már rég volt szerencsénk.
A súlyos skizofréniában szenvedő
gyári munkás Jerry nem hajlandó szedni a pszichiáter által felírt bogyókat, az ’elhatárolódás’
pedig igen súlyos – véres – következményekkel jár.
A „főhős” önfeledten
diskurál a háziállataival (Bosco-val,
a naiv, jólelkű nagytestű ebbel és a szabad szájú, szókimondó cicussal, Mr. Whiskers-szel), majd az idill hamarosan megbomlik és … no de Isten ments, hogy spoilerezzünk.
Legyen annyi elég, hogy a The voices bizarr, groteszk és kellően elmebeteg
ahhoz, hogy bő 90 percen keresztül lekösse a figyelmet.
Ryan Reynolds
pedig annyira jó, hogy vélhetően kevesen számítottak arra, hogy a romkomok ünnepelt sztárjától kitelik egy ilyen érett, kifinomult, parádés
alakítás. Matthew McConaughey –
effektus? Hmm?
Szimpatikussá tenni egy sorozatgyilkost?
Reynolds megcsinálja!
A The voices bizonyára sokaknak
meg fogja feküdni a gyomrát, lévén, nem egy hétköznapi mozi. Viszont tuti,
hogy rövidesen kultfilm lesz belőle, annyira
egyedi, annyira unikális, és annyira cool!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése