Emlékszel a Sliding doors-ra (A nő
kétszer c. film) amely Gwyneth
Paltrow két lehetséges „valóságát” mutatja be párhuzamosan? Mi lett volna,
ha eléri a metrót, és mi lett volna, ha nem…
Az életünk valóban
ilyen látszólagos „piszlicsáré”
apróságokon múlik: ha nem mentem volna el abba a hétvégi buliba, akkor nem ismertem
volna meg azt a lányt, aki később a gyermekeim anyja lett, ha nem költözünk el X
városból Y-ba, akkor nem találkozom azzal az emberrel, akivel zenekart alapítunk
és sikeresek leszünk, stb., stb.
A Sliding doors a kérdéskörre a predesztinációval válaszol: sorsszerűség mindenek felett! Ez egy cuki kis vígjáték reakciója a témára...
De vajon mit tud James Ward Byrkit low-budget sci-fi-je?
Az biztos, hogy a Coherence
sokkal meghökkentőbb módon reagál: jóval nyomasztóbb és kétségbeejtőbb, mint a
Sliding doors volt. De nehéz róla anélkül beszélni, hogy ne spoilereznénk el a sztorit.
A lényeg: van ez a párfős baráti társaság, akik egy olyan estén gyűlnek össze szociális életet élni, amikor épp egy üstökös zúg el közvetlenül a Föld mellett. Ennek köszönhetően számos megmagyarázhatatlan esemény történik az éjszaka folyamán…
A lényeg: van ez a párfős baráti társaság, akik egy olyan estén gyűlnek össze szociális életet élni, amikor épp egy üstökös zúg el közvetlenül a Föld mellett. Ennek köszönhetően számos megmagyarázhatatlan esemény történik az éjszaka folyamán…
A Coherence olyan, mint egy kurva
jó Agatha Christie regény: furmányos,
csavaros, okos. Ellenben arra a bravúrra nem képes, hogy ténylegesen berántson
minket a sztoriba. A feladvány megdolgoztatja az agytekervényeket, érdekes a
megvalósítás (a szkript állítólag csak tessék-lássék készült el a forgatás
kezdetére, így nagyrészt impróztak a színészek), jól épülget a történet, a
csattanó is ügyes, de a Coherence nem tud olyan elemi erejű hatást elérni, mint
mondjuk Brit Marling hasonló típusú
filmjei; és nem is olyan elegáns, mint Richard
Schenkman The man from earth-je.
Byrkit alkotása azonban
intelligens és ’izgalmas’ agytorna, remek - jól időzített - fordulatokkal.
Az meg külön megsüvegelendő, hogy
a rendező mindennemű szemfényvesztés nélkül tudja fenntartani a figyelmet.
Nincs CGI, nincs petárdadurrogtatás, nincsenek gyomrokból kirobbanó alien-ek.
Helyette van egy csomó pörgős
párbeszéd, tanítanivaló cselekményvezetés, némi távolságtartás, nem túl
számottevő, de elfogadható színészi játék, és maga a profin kidolgozott „társasjáték”.
Let’s play!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése